A kereszténység

Bevezető

A katolikus egyház

A protestáns egyház

Az Ortodox Kereszténység

A kereszténység térhódítása a magyarok között a honfoglalástól az államalapításig (Kr. u. 895 - 1000)

István, az elsÅ‘ keresztény magyar király (997 - 1038)

Az 1046-os magyarországi pogánylázadás és Gellért püspök mártírhalála

Szent ereklyék

A bibliai teremtés

Képek

Bevezető

A római uralom alatt éloÅ‘ zsidóság Megváltót váró szellemi légkörében lépett fel i.sz. 30 körül, Palesztinában, a közeli Isten országát és a megváltást hirdetve Jézus, a keresztény vallás megalapítója.Az újszövetség elbeszélései szerint tanítása, csodái, kereszthalála, és feltámadása egyaránt azt bizonyította követÅ‘i számára, hogy személyében elérkezett a várva várt Messiás.Tanítványainak mozgalma kezdetben zsidó hitújító csoportnak indult, hamarosan azonban megnyílt a pogányok, a nem zsidók elÅ‘tt, s ettÅ‘l kezdve mind határozottabban egy új vallás körvonalai kezdtek kirajzolódni.Az elsÅ‘ keresztények a közeli Világvégét várták és arra készültek. Vagyonközösségben éltek, együtt imádkoztak, elmélkedtek Jézus tanításai felett, közösen böjtöltek, kultikus lakomákat tartottak és szigorú aszkézist javasoltak. Hamarosan megindult az új hit terjedése. Noha az új vallás képviselÅ‘it a római hatóságok gyakorta üldözték, a keresztények, már az I. század végén szinte az egész Római Birodalomban jelen voltak.AlapvetÅ‘ hitelvük, hogy Jézusban, Isten saját, egyszülött fiát, a megígért Megváltót küldte az emberek közé. Aki a szeretet, általa követett parancsát elfogadja, megváltásban, örök üdvösségben részesül.A 40-es évek végétÅ‘l Pál apostol, és mások jóvoltából a keresztény tanok a hellenisztikus gondolkodáshoz kezdtek idomulni (Jézus egyre hasonlatosabbá vált a meghaló és feltámadó közismert, és népszerü képzetéhez). Az elsÅ‘ gyülekezeteket Jézus tanítványai, az apostolok irányították, munkájukat a vének, és gyülekezeti szolgák segítették, a közös anyagi ügyeket pedig a püspökök kezelték. Kezdetben az egyes közösségeknek sem szilárd szervezete, sem állandó hívei nem voltak, csupán a Jézusban, mint Megváltóban való közös hit kötötte össze Å‘ket.A II. század elejétÅ‘l - a számbeli gyarapodással párhuzamosan - megindult a szervezett egyház és a szisztematikus tanítás kialakulása. A püspökök váltak fegyelmi és hittan ügyekben is a közösség vezetÅ‘ivé, s az elszórt gyülekezetekbÅ‘l szervezett, hierarchikus egyház épült ki. E folyamatban került sor a Jézusra, és tanításaira vonatkozó hagyományok lejegyzésére. 50 és 120 között megszülettek az újszövetségi iratok, a II. században pedig megindult az újszövetségi gyüjtemény kialakítása.A keresztények kezdettÅ‘l szent könyvüknek tekintették, és Ószövetségnek nevezték a zsidó Bibliát, kiegészítve azt a megújított szövetség 27 iratával. Az újszövetségi anyag legfontosabb része a Jézus-hagyományt rögzítÅ‘, Jézus erkölcsi, vallási tanítását Å‘rzÅ‘ 4 evangélium volt, ezt egyéb iratok, fÅ‘ként levelek egészítettek ki. Létrejöttek az egyház fegyelmi rendjének elsÅ‘ elemei, állandósultak olyan szokások, mint a keresztelés, vagy a böjti fegyelem.A hitelvek pontosítása fölötti vitában a II. századtól jelentÅ‘s keresztény irodalom született, és megjelentek a hittételeket "hamis módon értelmezo~" eretnek irányzatok is. Az egyházat ebben az idÅ‘ben hevesen üldözték a római hatóságok, a hitnek több mártírja lett, akiket kezdettÅ‘l kultikus tisztelet övezett.A keresztény üldözések 313-ban szüntek meg, és megnyitották az utat a világméretü terjeszkedés elÅ‘tt. Alig 100 esztendÅ‘ kellett ahhoz, hogy az új hit, minden más vallást kiszorítva, a Római Birodalom kizárólagos vallásává váljon. A legalizált viszonyok között gyorsan épült ki az egyház szervezete. Létrejöttek az egyházmegyék, egyháztartományok, kialakult a zsinatok megtartásának szokása, és megjelentek az elsÅ‘ keresztény remeték, a szerzetesség elÅ‘hírnökei.Az V. századtól Róma hanyatlásával párhuzamosan, a keresztény egyház egyre jobban részesévé vált az államhatalomnak. Amikor a népvándorlás hullámai elsöpörték a Római Birodalmat, az új, feudális Európa, már e hit elvei alapján épült fel a korai középkorban.A keresztény lét elsÅ‘, teológiailag precíz megfogalmazása az egyház püspökeinek elso~, egyetemes gyülésén (zsinatán), Niceában történt 325-ben. Az ezt követÅ‘ évszázadokban a hitelveket, dogmákat részletesen megfogalmazták. (Pl. "ki Jézus ?" kérdésre a válasz: Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, a Messiás, egyszerre valóságos ember és valóságos Isten is. Meghatározták a "szentháromság" fogalmát is, ami szerint: Isten egylényegü három személy: Atya, Fiú, és Lélek (Szentlélek)-kel. Megfogalmazták Mária Istenanyaságát, Jézus feltámadásának megtörténtét, és sok más, a keresztény tanítás közös lényegét jelentÅ‘ alapelvet is) A dogmatikai harcok során egyházszakadások is történtek.A kereszténység idÅ‘közben komoly sikereket ért el, teret nyert Afrikában, Ázsiában, és a germán népek között, valamint elkezdÅ‘dött a szláv népek megtérítése is. E diadalmas fejlÅ‘désnek külsÅ‘ okok vetettek véget. A Nyugat-Római Birodalom bukása, az Iszlám megjelenése, késÅ‘bb pedig a katolikus, és az Ortodox egyházak közötti szakadás.

Vissza az oldal tetejére

A katolikus egyház


Az egykori nyugati, latin nyelvü és kultúrájú keresztény egyház a Kelettel való szakítás óta katolikus, vagy Római Katolikus Egyháznak nevezi magát. Az elnevezés is kifejezi, hogy magát tekinti a hit igazi letéteményesének, és egységének alapja rómaisága. (A római püspök, és a Pápa irányítása alatti hierarchikus szervezet). A Pápa személyén túl egységét a történelmi, kulturális, valamint a teológiai hagyományok egynemüsége is biztosítja, valamint latin, mint rituális nyelv használata a miséken, szertartásokon, liturgiákon.A középkor századaiban a katolikus egyház szervesen beépült a feudális Európa társadalmi rendjébe, maga is birtokossá, és a társadalom szellemi életének osztatlan irányítójává vált.A római pápák egyház feletti hatalmának elve és gyakorlata igen régi eredetü. Péter jogán, az elsÅ‘ római püspökök már az elsÅ‘ keresztény évszázadokban elsÅ‘séget, és joghatóságot követeltek maguknak világegyház egésze felett. Ezt az igényt támogatta az is, hogy idÅ‘közbe a pápaság Itáliában, világi hatalommá is lett. 1050 után pedig két évszázados, gyÅ‘zelmes harcot folytatott a császári hatalom gyámkodásától való megszabadulás érdekében. A katolikus egyház hatalmát e korban, nagyban növelték a gyorsan szaporodó szerzetesrendek, és a keresztes háborúk eszmei megalapozásában betöltött vezetÅ‘ szerepük.Különleges gazdagsággal bontakozott ki a középkorban a katolikus egyház vallásossága, és kultúrája. Állandósult a szentmisék rendje, kiterebélyesedett a szentek kultusza, és véglegessé vált a katolikus ünnepek köre.A XII. századtól megszületett a katolikus tudományosság fénykorát jelentÅ‘ skolasztikus filozófia, és a szisztematikus kánonjog. Véglegessé vált az egyház felépítése, kialakult a müködési mechanizmusa, létrejöttek a központi irányítószervei. Megvalósult a papi nÅ‘tlenség követelménye. Új színt hozott az egyházi zene, és müvészetek az óta is idÅ‘tálló kialakulása.Állandó gondot jelentett viszont az egyház "elvilágiasodása", s idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re egyházszakadások, kettÅ‘s pápaválasztások zavarták meg a katolikus világ belsÅ‘ nyugalmát. Ráadásul a XII. - XIV. század között az eretnek irányzatok, és mozgalmak egész sorával is meg kellett birkózniuk. A XV. századtól a szükségessé váló, de elhúzódó, elmaradó reformok végül válsághoz vezettek: kibontakozott a reformáció, s ezt a szakadást már nem lehetett megakadályozni.A válság idején ülésezÅ‘ tridenti zsinatnak ugyan sikerült máig ható érvénnyel újrafogalmaznia a katolikus teológiát, és az egyházalkotmányt, ez azonban a korábbi hegemónia visszaszerzéséhez nem volt elegendÅ‘. Az egyház továbbra is megmaradt a latin nyelv használata, a hét szentséget ismerÅ‘ szentségtan, és a cölibátus doktrínája mellett. A nagy földrajzi felfedezések után viszont mozgásba lendült a katolikus misszió, fÅ‘kén az Újvilágban.A felvilágosodás kibontakozása, a vallási érdeklÅ‘dés újbóli lanyhulása a XVIII. században ismét válságot eredményezett. Súlyos csapást jelentett az olasz egység a pápai állam megszünése, az állam és egyház szétválasztásának liberális koncepciója, Európa szerte. A katolikus egyház ezekre a jelekre, hosszú idÅ‘n át merev konzervativizmussal, a polgári társadalom elutasításával, és a pápai tévedhetetlenség doktrínájával válaszolt. Végül XIII. Leó pápa idején indult meg az új modernizációs folyamat (a szociális doktrína kidolgozása, a keresztény pártok és szakszervezetek támogatása, és a neotomista filozófia megteremtése). Az átfogó reform azonban a XX. század derekáig váratott magára (lemondtak a latin nyelv kizárólagos használatáról, külso~ségeiben is korszerüsítették a szertartások rendjét, kezdeményezték más vallásokkal, felekezetekkel, valláson kívüliekkel a párbeszédet. Pápai dokumentumok tettek hitet az egyház felelÅ‘sségvállalása mellett, a mai világ problémáinak megoldásában).

Vissza az oldal tetejére

A protestáns egyház

A katolikus egyház belsÅ‘ bajainak orvoslási szándéka a XV. században a reform mozgalmak kibontakozásához vezetett. E törekvés képviselÅ‘i a világias, anyagias és laza fegyelmü, hatalmaskodó és a néptÅ‘l távol kerülÅ‘ egyház ellenében, az igazi, Å‘si kereszténységhez való visszatérés programját fogalmazták meg.ElsÅ‘ként a német Martin Luther lépett fel 1517.-ben közzétett 95 pontos reformjavaslatával. Ezt követÅ‘en, néhány évtized alatt látványos hitújítás bontakozott ki Európa nagy részén. A nyugati egyházat immár végérvényesen megosztotta a reformáció.Luther célja az egyházban tapasztalt visszaélések orvoslása volt, mozgalma azonban hamarosan túllépett az egyszerü reform keretein. Ennek egyik oka a reformátori elvek egyre szélesebb körü és határozottabb radikalizmusa volt, a másik pedig a katolikus egyház vezetÅ‘inek merev ellenállása.Luther eredetileg a búcsúcédulák árusítása ellen lépett fel és a liturgia nemzeti nyelvüvé tételét követelte. Programja hamarosan kiegészült a szerzetesrendek feloszlatásának gondolatával, a püspöki egyházszervezet elvetésével, a mise és a papi rend elutasításával. A reformátorok nemzeti nyelven tanító egyházat hoztak létre, prédikátoraikat pedig a gyülekezet választott testületeink (presbitérium) rendelték alá. Hitforrásként csak a Bibliát fogadták el és elvetették a hagyomány tekintélyének elfogadását.Luther és a reformátori teológiát kidolgozó tanítványai elvetették a misét, s helyette olyan Istentiszteleteket vezettek be, amelyek lényege az ima, a zsoltáréneklés, és a Bibliaolvasás. Ezzel együtt bevezették a két szín alatti áldozást, az úrvacsorát. A katolikus teológia hét szentsége helyett pedig csak kettÅ‘t (a keresztséget, és az úrvacsorát) fogadták el. A reformátorok kezdettÅ‘l tagadták a hierarchikus egyházszervezetet, és elutasították a Pápa egyházfÅ‘ségének - szerintük a Sátántól származó - gondolatát. Eltörölték a gyónást, megszüntették a templomokban az oltárt, egyszerüsítették a szertartások rendjét. A reformátorok tagadták a szentek, és fÅ‘ként Mária kultuszának jogosságát. A gyülekezeti helyekrÅ‘l számüzték a festett és faragott képeket. Elfogadták a házasság felbonthatóságának a gondolatát, és megszüntették a papi nÅ‘tlenség követelményét is.A reformáció hitelveit elsÅ‘ként az 1530.-as Ágostai Hitvallásban foglalták össze. Ezt több más irat követte, és 1563.-ban a Második Helvét Hitvallás is megjelent. A reform kezdetben gyorsan terjedt Németországban. Válaszul a Pápa kiátkozta Luthert. A régi és az új hit hívei között ekkor vallásháború robbant ki Németországban, és kis szünetekkel másfél évszázadon keresztül tartottak, s két (katolikus és protestáns) részre osztották Európát. Gyorsan terjedtek az új nézetek Svájcban is, ahol Zwingl állt a hitújítók élére. A Skandináv országokban pedig, uralkodói kezdeményezésre, alig néhány év alatt gyÅ‘zedelmeskedett a reformáció.Thomas Münzer és hívei, a radikális anabaptisták, felnÅ‘tt keresztséget hirdettek. És szociális követelésekkel kapcsolták össze a hitújítást. Ennek következtében robbant ki a német parasztháború, amit csak véres terrorral sikerült leverni.A Francia reformáció élére Jean Calvin állt. Å‘ puritán etikát hirdetett, s erkölcsi elveiben a szorgosan gazdálkodó polgár létének alapelveit fogalmazta meg.1534.-ben Angliában is hitújításra került sor, aminek elsÅ‘ lépéseként VIII. Henrik király magát nyilvánította az angol államegyház fejének. Az új anglikán egyház református vonásokat vett fel, megtartotta, pl. a püspöki egyházszervezetét.Ezen kihívásokra a katolikus egyház belsÅ‘ reformokkal válaszolt, és az ellenreformáció kibontakoztatásával válaszolt. Ezzel sikerült némileg mérsékelni a reformáció térhódítását. Az elkövetkezÅ‘ vallásháborúk során kialakult Európa mai vallási térképe. A kontinens északi, észak-nyugati része zömmel protestánssá vált, a földközi-tengeri régió katolikus maradt, míg Európa középsÅ‘ területein (így hazánkban is) vegyes felekezetü területek alakultak ki.A reformáció egyházai az elkövetkezÅ‘ évszázadok alatt kialakították szervezeti, és hitrendszerüket. IdÅ‘közben újabb szakadások történtek. Kialakult a Baptista, a múlt században a Metodista és az Adventista egyház, melyek a hagyományostól eltérÅ‘ módon értelmezték a reformáció elveit. Az irányzatokra tagolódás folytatódott (pl. Pünkösdisták, Unitáriusok stb.)

Vissza az oldal tetejére

Az Ortodox Kereszténység

Már az Ókor elsÅ‘ századaiban is világosan kirajzolódó választóvonal különböztette mag egymástól a Római Birodalom keleti, és nyugati felének keresztény gyülekezeteit, s e különbségeket, a létrejövÅ‘ politikai határok csak tovább erÅ‘sítettek. Kelet keresztényei szertartási nyelvként a görögöt használták, szemben a nyugaton használatos latinnal.A nyelvi eltérések, kezdettÅ‘l a liturgikus szokások és a jogi elvek eltérését is jelentették. Kelet egyházai önálló egyháztartományok egyenrangú szervezetében éltek, amely fölött csupán a Bizánci Császári hatalom (világi ügyekben), ill. az egyetemes Zsinat rendelkezett.A nagy, végsÅ‘ egyházszakadásra is (ortodox, és katolikus), egyházkormányzati okokból került sor. (Keleten a római, bizánci, alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi pátriárkák egyenrangúságát, Róma és Bizánc fÅ‘papjának tiszteletbeli elsÅ‘bbségét vallották - az egyes egyházrészek teljes belsÅ‘ önállósága mellett -, míg nyugaton a római püspöki, és a Pápai egyetemes hatalom mindinkább érvényre jutott.1054.-ben egymás kölcsönös kiátkozásával a kereszténység keleti, és nyugati egyházra szakadt. A szakadás után fokozatosan nÅ‘tt a teológiai, liturgikus, és jogi eltérések száma. (Pl. a keletiek kiemelkedÅ‘ jelentÅ‘séget tulajdonítanak a Szentlélek tiszteletének, ám azt csak az Atyától származónak vallják. Nem hisznek a tisztítótüzben, nem vallják a nyugati egyházban elfogadott Mária dogmák egy részét, és nem ismerik el a szakadás után ülésezÅ‘ egyetemes Zsinatok érvényességét. Tagadják a Pápa egyházfÅ‘i hatalmát, nincs egységes egyházi fÅ‘hatóságuk és hitelveik letéteményese nem az egyházi hierarchia, hanem a hívÅ‘k népközössége. Liturgiájuk nyelve eredetileg görög, de késÅ‘bb mindenütt áttértek a nemzeti nyelv használatára. Hosszú harcok eredményeként megkülönböztetett tiszteletben részesítik a Szentek képmásait, és általában elmondható, hogy buzgón gyakorolják a Szentek kultuszát. Templomaik belsÅ‘ berendezésének ezért elengedhetetlen kelléke a szentképfal / ikonosztázion /).Ebben az irányzatban hiányzik a papi cölibátus (nÅ‘tlenség) elÅ‘írása. Szervezeti értelemben a nemzeti egyházak teljesen önállóak. Az ortodox kereszténység legnagyobb megrázkódtatása az Iszlám elÅ‘retörése volt, hiszen ennek következtében Egyiptom, Szíria, és Kis-Ázsia keresztény egyházai szinte teljesen megsemmisültek. Némi kárpótlást jelentett a szláv missziók sikere, amelyek eredményeképpen Kelet-Európa Szláv népei, szinte kivétel nélkül az Ortodox Kereszténységet vették fel.A XV. században sikertelen tárgyalásokat folytattak a katolikus egyházzal (szerettek volna unióra lépni). Nagy tehertételt jelentett a több évszázados Török uralom is. Ma a legjelentÅ‘sebb Ortodox egyház a Moszkvai Patriarkátus.

Vissza az oldal tetejére

A kereszténység térhódítása a magyarok között a honfoglalástól az államalapításig (Kr. u. 895 - 1000)

A magyarok honfoglalása és háborúi a környezÅ‘ keresztény népek ellen

A magyar törzsek Kr. u. 895-ben érkeztek az EtelközbÅ‘l a Kárpát-medencébe Árpád vezetésével. ElÅ‘ször a Dunától keletre és északra esÅ‘ területeket, 900-ban pedig a Dunántúlt foglalták el. Mivel nem ütköztek komoly ellenállásba, a honfoglalásnak nem volt sok halálos áldozata. A településeket azonban feldúlták és a megrémült lakosság egy része elmenekült.

A Kárpát-medencében történt letelepedés után a magyarok több háborút vívtak a keresztény Európában, legtöbbször zsákmányszerzÅ‘ vagy politikai célból, illetve egy-egy uralkodó szövetségeseként egy másik ellen. Ezekben a harcokban sok keresztény esett el. A magyarok útjaikban templomokat és kolostorokat fosztottak ki és gyújtottak fel. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a templomi tárgyak, például az edények, keresztek, oltárok gyakran ezüstbÅ‘l és aranyból készültek. A templomok lerombolásában keresztény-ellenesség is vezethette Å‘ket.

A pogány magyarok azonban nem zárkóztak el a kereszténységtÅ‘l, ami Wikbert (Gilbert) apát esetébÅ‘l is kitűnik. 954-ben, miközben a magyarok Gembloux várost készültek megtámadni, Wikbert apát kiment közéjük és Krisztus Evangéliumát kezdte nekik hirdetni, amire azok nemcsak hogy nem bántották Å‘t, hanem néhányan közülük meg is tértek és ott helyben megkeresztelkedtek, a várost pedig békén hagyták.

Isteni jelek a pogány magyaroknak

A keresztényeket támadó és fosztogató pogány magyaroknak Isten néhányszor nyilvánvaló jelet mutatott. A Reims közelében levÅ‘ Szent Basolus monostor 937-es fosztogatásával kapcsolatban például lejegyezték, hogy az egyik magyar felmászott a templom tetejére az ott levÅ‘ arany dísz ellopása céljából, de leesett és meghalt. Ugyanott történt, hogy amint az egyik magyar hozzáért az oltárhoz, tenyere annyira a márványhoz tapadt, hogy nem lehetett róla leszedni. Úgy szabadult meg, hogy az övéi baltával körbevágták a márványt a keze körül, a kezéhez tapadt darabot azután hazacipelte.

Ekkehard Sankt Gallen-i apát krónikájában beszámol a Sankt Gallen (Szent Gál) kolostor 926-os fosztogatásáról. Az egyik magyar felmászott a toronyba, azt gondolván, hogy a tetején levÅ‘ kakas aranyból van, de lezuhant az udvarba és szörnyethalt. Egy másik pedig felmászott a homlokzat tetejére és ott akarta szükségét elvégezni, hogy meggyalázza a templomot, de készülÅ‘dése közben hátrazuhant és meghalt.

Más csodás dolgok is történtek a magyarok hadjáratai során. A megtámadott keresztények imádságát meghallgatva Isten többször is olyan vihart küldött a magyarokra, hogy azok elálltak támadásaiktól, így pl. 938-ban a szászországi Stedieraburg, és 954-ben Lobbes ostromakor. Az utóbbiról a következÅ‘ket írja Szalay József A magyar nemzet története című művében:

"Az egykorú évkönyvek a magyarok 954-iki hadjáratáról számos érdekes részletet Å‘riztek meg. FÅ‘leg Konrád ellenségeinek birtokait pusztíták. A Sambre mentén fekvÅ‘ lobesi kolostor szerzetesei kétszáz aranyban megalkudtak velök, hogy a kolostort nem bántják. Megígérték és kezeseket is adtak. A szerzetesek azonban nem bízván bennök, egy közeli hegyre vonultak s azt szekerekkel, karókkal és sövénynyel körülkerítvén, úgy a hogy megerÅ‘síték. Fehérvasárnapon (ápr. 2.) hajnal hasadtával egyszerre csak porfelhÅ‘t látnak az uton, és föltünnek a magyar sereg pánczélos, sisakos vitézei. Miután a kolostorban visszamaradtakat részint megölték, részint megkorbácsolták és rabokul elhurczolták, a hegytetÅ‘n levÅ‘ sánczot kezdték ostromolni. Az ostrom alatt Szt.-Ursmár és Szt.-Ermin kápolnájából galambok repültek ki s a magyarok táborát háromszor megkerülték. Nyomban reá roppant zápor keletkezett, melytÅ‘l megereszkedvén az ijjak húrjai, a magyaroknak abban kellett hagyniok a nyilazást. Erre iszonyú ijedtség szállta meg Å‘ket és futásnak eredtek."

Bulcsú és Gyula fejedelmek megkeresztelkedése

Kr. u. 950 körül két magyar fejedelem is megkeresztelkedett Konstantinápolyban: Bulcsú és Gyula. Bulcsú csak színleg tért meg, hazatérte után folytatta pogány életmódját. Gyula, Erdély fejedelme azonban lélekben is megtért. Konstantinápolyból magával vitte Hierothus hittérítÅ‘t, aki sok erdélyi pogányt nyert meg az igaz hit számára. Ő keresztelte meg Gyula leányát, Saroltot is. Gyula többet nem bocsátkozott harcba. A keresztény foglyokat szabadon bocsátotta és gondoskodott róluk. Az Å‘ idejében több templomot is építettek a Maros mentén.

Az Istent segítségül hívó németek fényes gyÅ‘zelme a pogány magyarok felett

955-ben a magyarok Bajorországba törtek Bulcsú és Lél (Lehel) vezényletével. Megtámadták Augsburgot, melynek püspöke a bátor és szent életű Ulrik volt. Csata közben Ulrik sisak és pánczél nélkül lovagolt vitézei között, mégsem lett semmi baja a nagy nyílzáporban. Miután a magyarok visszavonultak, Ulrik püspök éjjel kijavíttatta a város körüli kÅ‘falat, és buzgón imádkozott a hívÅ‘kkel együtt Istenhez a város megmentéséért. Másnap reggel megáldoztatta vitézeit és buzdító beszédet intézett hozzájuk. Alighogy rohamra indultak a magyarok, megtudták, hogy I. Ottó német király seregével Augsburg felé közeledik. Erre felhagytak a város bevételével és Ottó elé indultak.

Ottó elhatározta, hogy másnap megütközik az ellenséggel, bár serege kisebb volt, mint a magyaroké. Aznap, augusztus 9-én, Szent LÅ‘rinc napján általános bÅ‘jtöt rendelt el. Másnap hajnalban letérdelt serege elÅ‘tt s megfogadta Istennek, hogyha gyÅ‘znek, Szent LÅ‘rinc tiszteletére püspökséget alapít Magdeburgban s ottani palotáját székesegyházzá alakíttatja át. A vezérek és katonák összeölelkeztek, kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól, és megesküdtek, hogy halálig segíteni fogják egymást. Ottó ezután misét mondatott, meggyónt és magához vette az úr testét, majd lelkesítÅ‘ beszédet intézett vitézeihez.

ReggeltÅ‘l estig folyt a harc a Lech folyó mezején, és a németek fényes gyÅ‘zelmével fejezÅ‘dött be. Ottót hadai kikiáltották császárrá. Másnap átkeltek a Lech folyón, hogy üldözÅ‘be vegyék és megöljék a magyarokat. A népnek is kihirdették, hogy támadjanak a menekülÅ‘ vitézekre. Az üldözés több napig tartott. Bulcsút és Lehelt is elfogták és Regensburgban felakasztották. Magyar nemzeti hagyomány szerint az egész magyar seregbÅ‘l csak heten érkeztek haza. Ennek a hétnek a németek levágták a füleit, s úgy engedték vissza Å‘ket, üzenetül. Erre a hétre a magyar nép nagyon megharagudott, amiért nem akartak a többiekkel együtt meghalni. Elvették mindenüket és arra ítélték Å‘ket, hogy mezítláb járjanak, kolduljanak s a nemzeti gyászról énekeljenek, míg meg nem halnak. A nép gyászmagyaroknak nevezte el Å‘ket, maradékaikat pedig Szent Lázár szegényeinek, mert Szt. István király befogadta Å‘ket az esztergomi Szent Lázár-ispotályba.

Taksony fejedelem, a megbékélés és a kereszténység híve

A 955-ös Lech-mezei vereség után Taksony, a honfoglaló Árpád vezér unokája lett a magyarok fejedelme 972-ig. Taksony a szomszédos országokkal való megbékélés híve volt és a kereszténység elterjesztése mellett is elkötelezte magát. Az Å‘ idejében görög származású hittérítÅ‘k hirdették az Evangéliumot a magyarok között, de Taksony a római pápához is küldött követséget.

971-ben Wolfgang einsiedelni bencés apát, a késÅ‘bbi regensburgi püspök téríteni indult a magyarokhoz. Nem sokáig munkálkodhatott, mert alig ért Nyitrához, Pilgrim (Piligrin) passaui püspök hazahívta.

Géza fejedelem, aki célul tűzte ki népe megtérítését

972-ben Géza fejedelem (Kr. u. 945-997), Taksony fia került az ország élére. Géza tovább erÅ‘sítette a központi hatalmat és folytatta a pogány törzsi rend leépítését. Békét akart teremteni az országban, ezért tárgyalásokba kezdett a szomszédos tartományokkal. BÅ‘kezűen bánt az idegenekkel, fÅ‘leg a keresztényekkel, és ezt másoknak is rendelettel írta elÅ‘.

Géza pogányként nÅ‘tt fel és eleinte pogányként élt, de a Szentlélek hatására egyre közeledett az igaz hithez. Az erdélyi Gyula leányát, a keresztény Saroltot vette feleségül. HittérítÅ‘ket hívatott maga elé és örömmel hallgatta Å‘ket.

Esztergom várhegy
  Az esztergomi Várhegy részlete. Géza fejedelem az esztergomi Várhegyen alakította ki székhelyét 972 körül. Ott építette fel fejedelmi palotáját és a Szent István vértanúról elnevezett templomot. A képen látható épületek késÅ‘bbiek.
   

I. (Nagy) Ottó római császár 972-ben magyarok közé küldött missziós püspökké szenteltette Brúnó Sankt Gallen-i szerzetest a Mainz melletti Ingelheimben, aki azután német és szlovén hittérítÅ‘k társaságában a magyarok közé indult Krisztus Evangéliumát hirdetni. Pilgrim leveleibÅ‘l kiderül, hogy Brúnó és társai prédikálásának hatására ötezer magyar tért meg. Természetesen még más keresztények is voltak a magyarok lakta területeken, hiszen ott volt a meghódított területek keresztény lakossága és a magyarok keresztény hadifoglyai. Brúnó keresztelte meg Géza fejedelmet is egész udvarával együtt, valószínűleg az esztergomi fejedelmi palotában. Úgy Géza, mint 970 körül született fia, Vajk, az elsÅ‘ keresztény vértanú, István nevét kapta a keresztségben.

Géza keresztény nevelésben részesítette a fiát, és megfogadta, hogy alattvalóit is a keresztény hit szolgálatába állítja. A korabeli krónikákból egyértelműen kiderül, hogy Géza nem politikai okból és számításból vette fel a kereszténységet, hanem mert Isten kegyelmébÅ‘l megtért. Népe megtérítését is célul tűzte ki, ezért romboltatta le a pogány bálványimádás helyeit. Keresztény hittérítÅ‘ket hozatott be Magyarországra, fÅ‘leg német és cseh papokat. A nyugati kereszténységet akarta meghonosítani, de a görög hittérítÅ‘ket is vendégül látta az udvarában.

Szent Adalbert (Kr. u. 956-997) prágai püspök többször is járt Magyarországon. Térített, keresztelt, templomokat szentelt. Géza fejedelem esztergomi udvarában is megfordult, ahol komoly hatást gyakorolt Istvánra. 994/995-ben Adalberttel cseh földrÅ‘l menekülÅ‘ szerzetesek is jöttek az országba, akik a Szent Márton születési helyének tartott Pannonhalmán telepedtek le.

A magyarság szervezett térítése Géza idején kezdÅ‘dött el. Ő építtette Esztergomban a székesegyházat és Å‘ kezdte meg a pannonhalmi bencés apátság építését 996-ban, ahol papokat és hittérítÅ‘ket szándékozott kiképezni a magyar keresztény gyülekezetek számára.

Géza nemes keresztény feleséget szerzett fiának: Henrik bajor herceg Gizella nevű leányát. István 996-ban kötött házasságot Gizellával és az ifjú pár Nyitra várába vonult a Gizellával jött bajor papok és harcosok kíséretében.

997-ben meghalt Géza és István került hatalomra.

Vissza az oldal tetejére

István, az elsÅ‘ keresztény magyar király (997 - 1038)

Államalapítás és egyházszervezés

I. (Szent) István király a magyar történelem egyik legfontosabb személyisége: az elsÅ‘ keresztény magyar király, a magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megszervezÅ‘je.

Apja, Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolt nevű keresztény leánya volt. István 970 körül született. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-es megkeresztelésekor azonban az elsÅ‘ keresztény vértanú, István nevét adták neki.

István 996-ban feleségül vette Henrik bajor herceg vallásos leányát, Gizellát. Gizellával sok hittérítÅ‘ és lovag jött Bajorországból.

997-ben, Géza fejedelem halála után Istvánt választották meg fejedelemnek. Uralkodása elején pogány rokona, Koppány vezér fegyveresen kelt fel ellene, hogy Å‘t megölje, a trónt elfoglalja, és özvegy édesanyját, Saroltot feleségül vegye. A fiatal István, aki a krónika szerint akkor vett fel elÅ‘ször kardot, összegyűjtötte seregét, Isten segítségét kérte, majd gyÅ‘zelmet aratott az ellenség felett a Veszprém melletti csatában. A harcban Vencellin, a sereg német származású vezére megölte Koppányt. István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem nagy valószínűséggel az is, hogy a magyar nép megmarad-e pogány hitében, vagy a kereszténység útjára tér. Isten segítségével István gyÅ‘zött, és az utóbbi következett be. KésÅ‘bb évszázadokon át a magyar nép védte Európát a pogányok inváziójától. Az egykor pogány magyarság a keresztény Európa védÅ‘bástyájává vált.

Istvánt az ezredfordulón, kb. 1000 karácsonyán koronázták királlyá Esztergomban a II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelentette, hogy a pápa Å‘t független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a független keresztény Magyar Királyság.

Illusztráció a Képes Krónikából
  A Képes Krónika egyik illusztrációja: István király elfogatja Gyula erdélyi vezért 1002-ben.
   

István a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségébÅ‘l létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedÅ‘ keresztény magyar államot. Ennek területén félszáz királyi vármegyét és 10 püspökséget szervezett, falvaiban templomokat építtetett. A 10 egyházmegye a következÅ‘: az esztergomi, a veszprémi, a kalocsai, az egri, a gyÅ‘ri, a pécsi, a váci, a csanádi, a bihari és az erdélyi.

István többek között folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését, megalapította a veszprémvölgyi apácakolostort, a bakonybéli apátságot és a pécsváradi monostort, felépítette az esztergomi és a székesfehérvári székesegyházat és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Az apátságok, kolostorok keretén belül iskolák működtek, és azok váltak a művelÅ‘dés szellemi központjaivá. A szerzetesek ezekben az iskolákban az európai keresztény kultúrát tanították, diákjaikból pedig nemcsak hittérítÅ‘k, hanem a király és a vármegyék fÅ‘ emberei is lettek.

A Kárpát-medencén áthaladó és a Szentfölre tartó zarándokokat István fogadta a királyi udvarban, bÅ‘ségesen ellátta Å‘ket és biztosította számukra az országon való biztonságos áthaladást. A Szentfölre ill. Rómába igyekvÅ‘ magyar zarándokok számára pedig vendégházakat építtetett Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában, Rómában.

István a pogány szokásokat igazságos törvényekkel szorította ki, a kereszténységet pedig megerÅ‘sítette. BÅ‘kezűen adakozott az egyházaknak, gyakran látogatta Å‘ket, és személyesen felügyelte javítgatásukat, tatarozásukat. Kálti Márk Képes Krónikája (a magyar történelem máig egyik leghitelesebb dokumentuma, amely 1358-1370 között íródott) szerint ezüst dínárokkal teli erszényt hordott az övén, és mikor szegényt látott, saját maga gondoskodott róla.

Gellért velencei szerzetes, a késÅ‘bbi püspök, a pécsváradi monostorban tartotta elsÅ‘ igehirdetését. Azt követÅ‘en mutatták be István királynak, aki itt marasztalta, hogy a magyaroknak hirdesse az Evangéliumot. Nagyon sok magyart keresztelt meg.

István mélyen szeretett, tehetséges, keresztény lelkületű fiához, Imréhez írta latin nyelven az Admonitionest (Intelmeket). Ez a mű az akkori Magyarország legjelentÅ‘sebb irodalmi alkotása. Hatalma megszilárdulása után István át akarta adni a koronát Imrének, saját életét pedig teljesen Isten szolgálatának szerette volna szentelni. A Képes Krónika így ír errÅ‘l a 69. részben:

"Miután az Úr dicsÅ‘ségessé tette az Å‘ irgalmát Szent István királyban, kardjának színe elÅ‘l megfutamította a királyokat, mind a körül fekvÅ‘ nemzetek fejedelemségeit és hatalmasságait alávetette uraságának: Szent István király úgy tervelte és szilárdan elhatározta, hogy az evilági dicsÅ‘ség minden pompáját félreveti, az ideig-tartó királyság koronáját leteszi és egyedül Isten szolgálatának szenteli magát. Elhagyja a külsÅ‘ gondokat, csöndes békességben, szemlélÅ‘désben tölti életét; a királyi fönség koronáját pedig fiának, Imre hercegnek akarta adni, aki szentséges erkölcsökkel volt áldva, úgy is nevelkedett."

Imre viszont 1031-ben váratlanul meghalt. "Isten kifürkészhetetlen végezése folytán elragadta a halál, hogy a gonoszság meg ne változtassa lelkületét, és hamis képzetek meg ne csalják elméjét - miképpen a Bölcsesség Könyve írja a korai halálról." (63. rész) Istvánt a gyász nagyon megviselte, majd súlyosan meg is betegedett:

"A keserves, nagy fájdalom beteggé tette Szent István királyt, súlyos kórságba esett; sok napok után is csak alig érte egészsége javulását, de régi épsége nem tért vissza soha többé. Gyötörte a lábfájás; szomorúság, jaj gyötörte, kivált, amiért atyafiságában nem látott senki olyast, aki az Å‘ halála után keresztényi hitben tartsa meg országát. Mert a magyar nemzet inkább hajlott a pogány szertartásokhoz, mint Krisztus hitéhez." (69. rész)

István király 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérvárott, ott is temették el. Népe három évig gyászolta:

"Azonnal Magyarország-szerte gyászra fordult a lantpengetés, az ország népe mind, nemesek és nem nemesek, gazdagok és szegények egyaránt siratták a szent király halálát, bÅ‘séges könnyhullatással és sok jajszóval gyászolták az árvák kegyes atyját. A szomorúság és fájdalom jeléül gyászruhát öltöttek, az ifjak és szűzek három évig nem táncoltak, elhallgatott a mindenféle nyájas, édeshangú muzsikáló szerszám, hű szívek siralmával siratták Å‘t; vigasztalhatatlan, nagy volt a siralom." (70. rész)

Az államalapító István királyt augusztus 20-án ünneplik Magyarországon, és ez a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepe.

Vissza az oldal tetejére

Az 1046-os magyarországi pogánylázadás és Gellért püspök mártírhalála

I. István király 1038. augusztus 15-én halt meg. István még életében trónörökösévé tette meg nÅ‘vére és a velencei dózse fiát, Orseolo Pétert, így halála után Å‘ követte a trónon. Péter súlyos adókat rótt ki és zsarnoki módon sanyargatta a magyarokat. A magyar tanácsadókat lenézte, az idegeneket pártolta, az özvegy Gizella királynét javaiban megkárosította. 1041-ben a magyar fÅ‘urak elűzték Pétert és Aba Sámuelt tették meg királynak, aki azonban zsarnoknak bizonyult, és akinek halálát Gellért püspök elÅ‘re megjövendölte. Péter német földre menekült, de 1044-ben visszatért és III. Henrik császár segítségével megint elfoglalta a trónt, Magyarországot pedig a császárnak rendelte alá, azaz megszüntette függetlenségét. Emiatt az ország népe és a fÅ‘urak összefogtak megdöntésére. 1046-ban követeket küldtek Kijevbe, hogy visszahívják az orosz földön élÅ‘ Andrást és Leventét és átadják nekik a hatalmat.

András király sírja
  András király (1015-1060) sírja az általa alapított tihanyi apátság altemplomában Magyarországon.
   

András, Levente és Béla Vazulnak, István király unokatestvérének voltak a fiai. MerénylettÅ‘l tartva még István király halála elÅ‘tt elhagyták az országot: Csehországba, majd Lengyelországba menekültek. Béla feleségül vette a lengyel fejedelem leányát, András és Levente pedig továbbment Oroszországba. Bölcs Jaroszláv kijevi udvarában éltek, akinek Anasztázia nevű keresztény leányát András feleségül vette. Levente pogány volt, András viszont feleségével együtt buzgó keresztény.

András és Levente visszajövetelét a nép a kereszténység eltörlésére és a pogány hit visszaállítására is fel akarta felhasználni. A felkelés pogánylázadássá vált: a pogányok egy Vata nevű fÅ‘úr vezetésével dühödt templomrombolásba és keresztényirtásba kezdtek. A rettenetes vérengzésben keresztények sokasága szenvedett vértanúhalált, köztük Gellért, Besztrik és Buldi püspökök is.

A pogány Levente és a keresztény András átmenetileg szövetkezett a felkelÅ‘kkel, de amikor azok keresztény-ellenes háborúba kezdtek és megölték a püspököket a Duna partján, András keresztény híveire és a kíséretében levÅ‘ oroszokra támaszkodva szembefordult a pogány lázadókkal. A lázadás leverése és Péter halála után Andrást királlyá koronázták (ur. 1046-1060).

Gellért püspök velencei nemesi családba született 980 körül Giorgio (György) di Sagredo néven. Gyerekkorában súlyos betegségbe esett. Szülei egy benedekrendi kolostorba vitték, és megfogadták, hogyha meggyógyul, akkor Istennek szentelik és a kolostorban hagyják. A fiú meggyógyult és szerzetessé lett. Édesapját Gerardnak (Gellértnek) hívták, és egy szentföldi zarándoklat során halt meg. Az Å‘ emlékére vette fel György a Gellért nevet. Bolognai tanulmányai után Gellértet a kolostor apátjává választották. Ezt a tisztséget otthagyva 1015-ben a Szentföldre indult. Útközben találkozott Rasian pannonhalmi apáttal, aki Magyarországra hívta. Gellért elfogadta a meghívást. Magyarországon István király is meghallgatta beszédeit, és a tehetséges fiatal papra bízta 8 éves Imre fiának nevelését, akibÅ‘l Gellért 7 év alatt egy nemes jellemű, kiváló fiatal keresztény herceget nevelt. Ezután Gellért 7 évet töltött el magányosan a Bakonyban. A Bibliát tanulmányozta és magyarázatokat írt hozzá. Deliberatio című könyve valószínűleg az elsÅ‘ magyarországi Szentírás-magyarázat. Miután István király kinevezte csanádi püspöknek és megbízta a csanádi egyházmegye megszervezésével, Gellért a pogány erdélyi Maros-vidéken térített. Bátran hirdette Krisztus evangéliumát és keresztelte a megtérÅ‘ket. Iskolákat, plébániákat, templomokat, esperességeket alapított. És végül 1046-ban mártírhalált halt a mai Budapest terültén, a Duna partján. 1083-ban avatták szentté.

Kálti Márk Képes Krónikája (1358-1370) a kövekezÅ‘ket írja a pogánylázadásról, Gellért és püspöktársai mártírhaláláról:

"Ekkor a magyar nemesek látván nemzetük baját, összegyűltek Csanádon, tanácsot tartottak, és egész Magyarország nevében ünnepélyes követséget küldtek Oroszországba Andráshoz és Leventéhez, szólván hozzájuk: egész Magyarország híven várja, és készségesen követi Å‘ket az egész ország, miként királyi nemzetségét, csak jöjjenek el Magyarországba és oltalmazzák meg a németek dühétÅ‘l. Esküvel fogadták meg azt is, hogy mihelyt bejönnek Magyarországba, mind a magyarok egy lélekkel hozzájuk gyűlnek és uralmuk alá vetik magukat.

A budapesti Szent Gellért-hegy
  A budapesti Szent Gellért-hegy a Duna felÅ‘l nézve, melynek tetejérÅ‘l a pogányok a mélybe taszították Gellért püspököt.
   

András és Levente azonban attól tartottak, hogy valami leplezett kelepce ez, és titkon követeket küldtek Magyarországba. Mikor aztán Újvárba érkeztek - melyet Aba király épített - íme, csapatostul özönlött hozzájuk mind a magyar sokaság és ördögi ösztökétÅ‘l felgyúlva, megátalkodottan követelték Andrástól és LeventétÅ‘l, engedjék meg, hadd éljen az egész nép pogány módra, ölhessék le a püspököket és egyháziakat, ronthassák le az egyházakat, vethessék el a keresztény hitet és tisztelhessenek bálványokat. Meg is engedték nekik, hogy kövessék szívük óhajtását, hogy menjenek és vesszenek Å‘satyáik tévelygéseiben, különben nem harcoltak volna Andrásért és Leventéért Péter király ellen.

Belus várából Vata volt a neve annak, aki elÅ‘ször ajánlotta magát az ördögnek, leborotváltatta fejét és pogány módra három varkocsot eresztett; sok idÅ‘ múltán fia, János is atyja szertartását követte, sok varázslót, jósnÅ‘t és táltost gyűjtött maga köré, akiknek bűvölése-bájolása igen beajánlotta Å‘t az uraknak. Egyik Rasdi nevezetű papnÅ‘jét a legkeresztényibb Béla király fogatta el és oly sokáig tartotta börtönbe zárva, amíg saját lábait ette meg és ott veszett el. Meg vagyon írva a magyarok tetteirÅ‘l szóló régi könyvekben, hogy a keresztényeknek teljességgel tilalmas volt feleséget venni Vata és János nemzetségébÅ‘l, akik úgy eltávoztatták a magyarok népét Krisztus hitétÅ‘l a kegyelem idején, miképpen Dátán és Abiron támasztottak lázadást az Úr ellen az ótestamentum korában.

Ekkor tehát Vata átkos és kárhozatos biztatására mind a nép az ördögnek szentelte magát, lóhúst ettek és mindenféle gonosz bűnt cselekedtek. Megölték a katolikus hitnek szolgáló papokat és világiakat és lerontották isten számos egyházát. Majd fellázadtak Péter király ellen, gonosz halálra adták mind a németeket és olaszokat, akik Magyarországon szétszórva mindenféle hivatalt viseltek. Éjszaka sebes lovon három kiáltót küldtek Péter táborába, ezek meghirdették András meg Levente urak parancsolatát és szavát: hogy öljék meg a püspököket és papokat, üssék le a dézsmaszedÅ‘ket, kövessék a pogány hagyományokat, és vesszen Péter emlékezete is németjeivel meg olaszaival együtt mindörökre.

Reggelre kelvén, megtudta a király, mint esett a dolog, bizonyságot szerzett arról, hogy a fivérek visszatértek és parancsolatukra a magyarok megölték az Å‘ tiszteit; de titkolta rémülését a zűrzavar fölött, sÅ‘t inkább vidámnak mutatkozott; fölszedte táborát és ZsitvatÅ‘nél átkelt a Dunán, Fehérvárba igyekezett. A magyarok azonban megneszelték szándékát, elébevágtak, megszállták a város bástyáit és tornyait, bezárták a kapukat, Å‘t meg kirekesztették.

Ezenközben András és Levente elÅ‘rehaladtak a sokasággal, Magyarország közepén át elközelegtek a révhez, amelynek népi neve: Pest. Meghallották ezt Gellért, Besztrik, Buldi és Beneta püspökök meg Szolnok ispán, kiindultak Fehérvár városából András és Levente hercegek elé, hogy tisztességgel fogadják Å‘ket.

Amikor a nevezett révhez értek, íme a gonosz emberek, vagyis Vata és cinkosai, eltelve ördögökkel, akiknek ajánlották magukat, rárontottak a püspökökre és minden társaikra és megdobálták Å‘ket kövekkel. Szent Gellért püspök mindszüntelen kereszt jelét vetette azokra, akik kövezték; ennek láttára amazok még jobban megdühödtek, megtámadták Å‘t, a Duna partján fölfordították kocsiját, talyigára tették és lebocsátották Kelenföld hegyérÅ‘l. És minthogy ott még lélegzett, mellét lándzsával szúrták át, majd egy kövön szétzúzták agyát; Krisztus dicsÅ‘séges mártírja a világ bajoskodásaiból így költözött át az örök boldogságra. - A Duna gyakran kiáradt ama kÅ‘ fölé, melyen Szent Gellért fejét összezúzták, de hét esztendÅ‘ alatt sem tudta lemosni róla a vért; végre a papok fölszedték, ez a kÅ‘ most Csanádon van az Å‘ oltára tetejében. Azon a helyen, ahol a fejét szétzúzták, most a hegy alatt Boldog Gellért vértanú tiszteletére épült egyház látható.- Gellért velencei eredetű, rosacciói szerzetes volt; Pannóniába jött és elÅ‘ször Bélben élt remeteéletet, utóbb a csanádi egyház püspökévé emelkedett.

Buldi püspök megkövezve költözött át a dicsÅ‘ségre. Besztrik és Beneta sajkán keltek át a Dunán Andráshoz és Leventéhez; a túlsó parton levÅ‘ eretnekek megsebezték Besztrik püspököt, harmadnapra meghalt: András herceg eközben odaért és megszabadította kezükbÅ‘l Beneta püspököt - így teljesedett be Szent Gellért jóslata: mert Beneta kivételével mindnyájan vértanúkká lettek. Szolnok ispán is: paripáján a Dunába ugrott és úsztatott; jött egy Murtmur nevű sajkás és fölvette sajkájába, hogy megmentse a haláltól. Mert ezt a Murtmurt Szolnok ispán vitte keresztvíz alá. Mikor aztán meg akarta menteni az ispánt, az eretnekek halállal fenyegették, ha meg nem öli Szolnok ispánt; Murtmur megijedt a fenyegetéstÅ‘l és az ispánt sajkájában karddal ölte meg. - Papok és világiak oly nagy sokasága szenvedett vértanúságot Krisztusért ama napon, hogy számukat csak Isten meg az angyalok tudják.

A hegyen a XIII. században még Kálvária állt. A hegy alján a XI. században templom állt Gellért tiszteletére, amely a mohácsi vész idején még megvolt. A templom zarándokközpont volt, betegek keresték fel, a hegybÅ‘l csörgedezÅ‘ források vizében gyógyulást kerestek.

Kilátás a Szent Gellért-hegy tetejéről Kilátás a Szent Gellért-hegy tetejéről
A Szent Gellért-hegy tetejérÅ‘l kelet fele tekintve a Duna látható, azon túl pedig Budapest keleti oldala, Pest.   Kilátás a Szent Gellért-hegy tetejérÅ‘l a Dunára és Budapest északi részére. A kupolás épület a kép jobb oldalán a Parlament.

Vissza az oldal tetejére

Szent ereklyék

A Keresztlény hit fontos szereplÅ‘i. Sokan hallottunk csodatévÅ‘ erejükrÅ‘l, olyan gyógyulásokról, melyekre az orvostudomány szerint nincs magyarázat. Vannak, akik ezekben az ereklyékben a Keresztény vallás alapjának, kézzelfogható, tárgyi bizonyítékait látják. Vannak, akik szerint hamisítványok. Igyekszem pártatlanul áttekinteni a leghíresebb ereklyékrÅ‘l ismerteket.

Az elsÅ‘ lépések

1098-ban, az elsÅ‘ nagy keresztes háború idején, komoly kutatások indultak keresztény ereklyék után. II. Gergely zászlaja alatt, harcos zarándokok rabolták végig Európát, és a Közel-Keletet. Miközben a Kereszténységet hirdették, minden fellelhetÅ‘ szent tárgyat összeszedtek, mert azt hitték, közeleg a világvége, és ezek megkönnyítik az üdvözülésüket. A sok templom, katedrális pedig jobban vonzotta a híveket (és az adományaikat), ha ott szent ereklyék voltak. Tehát gyüjtésük nagy üzlet volt a középkorban. 1226-ban Assisi Szent Ferenc holttestét el kellett rejteni, nehogy feldarabolják a friss relikviák után kutatók. Mivel a kereslet jóval meghaladta a kínálatot, gyakoriak voltak a hamisítások. Ezért a több ezer tárgy közül nem könnyü megmondani, melyek a valódiak, nem könnyü megmagyarázni csodatévÅ‘ erejüket.

Szent Jakab csontjai

Spanyolországban található az a fontos zarándok helyé vált templom, ahol a legenda szerint ezeket a csontokat eltemették. A IX. századba a Spanyolok szent háborút viseltek a Mórok ellen, Szent Jakabhoz imádkoztak segítségül és gyÅ‘ztek. Több ezren látogatják rendszeresen ezt a templomot, pedig nincs bizonyíték arra, hogy Szent Jakab valaha is Spanyolország földjére lépett volna, ráadásul az sem tisztázott, hogy melyik Szent Jakab van itt eltemetve, hiszen a Bibliában három is szerepel.

Szent Lucia

Velencében található a mumifikálódott teste. Å‘, hívei szeme világának a patrónusa. A legenda szerint a IV. században, Szicíliában, inkább kivájta saját szemeit, mintsem feláldozza szüzességét. Testét kiállították, csak az arcát fedi maszk. A 80-as évekbe tudományos vizsgálatokat végeztek a testen. Megállapították, hogy a mellkas formája alapján a test valóban egy szicíliai nÅ‘é, de nem tudni, hogy kié. Ennek ellenére számos esetben fordult elÅ‘, hogy gyógyíthatatlan szembetegségekben szenvedÅ‘ hívei, ha nem is tökéletesen, de visszanyerték látásukat.

Szent Edmond keze

Angliában található, és szintén gyógyító erÅ‘t tulajdonítanak neki. Több mint 400 éve hisznek benne. Valódiságát a szájhagyományon kívül más nem igazolja.

Szent Klára szíve

Olaszországban található ez a nagy és formátlan szív, azzal a középkori ollóval együtt, amivel a legenda szerint kivágták. 1308-ban apácafÅ‘nöknÅ‘ volt egy kolostorban, és azt találta mondani a nÅ‘véreinek, hogy "ha Krisztus keresztjét keresitek, vegyétek ki a szívemet, ott megtaláljátok a szenvedÅ‘ Urat". Ezt az apácák szó szerint értelmezték.

Szent Katalin

Viaszba mártott feje Olaszországban található. Az ország patrónusát 1380-ban temették el Rómában, késÅ‘bb exhumálták és lefejezték, hogy a sziennai polgároknak is legyen saját ereklyéjük.

Angliában

Van olyan templom, ahol hiába keresték a névadó mártír csontjait, ezért azt az áthidaló megoldást találták ki, hogy a turistáknak müanyag koponyát mutatnak meg, had borzongjanak.

KönnyezÅ‘ tárgyak

Számos található belÅ‘lük. Hazánkban, pl. Máriapócson van ilyen kép. Miután elvitték a templomból, a közelben találták meg, és akkor könnyezett. Két alkalommal fordult elÅ‘ könnyezés, de a dátumokra, és a pontos történetre sajnos nem emlékszem, de ha ismét rájuk bukkanok, ide fogom beszúrni. 1995 októberében Oroszországban is könnyezni kezdett egy ikon, amit Hollandiából vettek, és a XVI. Századból származott. Eredetileg el akarták adni, de a beárazás után három hónappal könnyezni kezdett. Azt hitték, hogy páralecsapódás, letörölték, de néhány nap múlva a jelenség megismétlödött. A görög érsek, miután megtekintette, kijelentette, hogy ez egy csodatévÅ‘ ikon, és mirhát könnyezik. Ez a jelenség nem csak képekkel gyakori, hanem szobrokkal is. 1995 februárjában, pl. Olaszországban egy Mária szobor vért könnyezett. Néhány tudósnak errÅ‘l az a véleménye, hogy ha egy szobor belsejébe, egy repedésen keresztül folyadék jut, akkor azt a máz a szobor belsejében tartja. Ki csak ott juthat a folyadék, ahol a máz sérült. A tisztogatások miatt ez pedig általában a szem. A folyadékokat általában nem vizsgálják meg, ezért konkrétumot nem tudhatunk. Nem tudni, hogy szándékosan került folyadék a szoborba, véletlenül (páralecsapódás, tisztítás közbeni kézsérülés, vagy egyszerüen rozsda színezte e el a folyadékot), avagy valóban csoda történt. Ennél a szobornál azonban elvégeztek egy vizsgálatot 1995-ben, és megállapították, hogy a Madonna szobor férfi vért könnyezik.

Szent Januarius vére

Nápolyban Å‘rzik, több mint 400 éve, a kétüvegcsényi alvadt folyadékot. A szent közel 1700 éve halt mártírhalált. A középkorban, amikor a holttestét Nápolyba hozták, az alvadt vére csodás módon ismét folyékonnyá vált. Azóta évente 18 alkalommal következik be a csoda. (A pap lassan körbeforgatja az egyik üvegcsét, és a benne lévÅ‘ alvadt vér, lassan ismét folyékonnyá válik). A tudósok szerint az üvegben nem vér van, hanem egy olyan folyadék, ami tixotróp tulajdonsággal rendelkezik. (Ilyen tulajdonsága van pl. a ketchup -nak, amit, ha nem akar kijönni a flakonból, azért ütögetünk, hogy ismét folyékonnyá váljon). Az üveg tartalmát nem vizsgálták meg, ez mint mondottam ez egy tudós véleménye.

Szent kezek

Nem csak Szent István királyunknak maradt meg épségben a keze. Pl. Angliában Å‘rzik az egyik Apátságban egy XVI. századi, katolikus vértanú kezét, aminek gyógyító eröt tulajdonítanak, és sok, gyógyíthatatlannak hitt betegség esetben segített is.

Szent Grál

A Biblia szerint az Utolsó Vacsoránál, Jézus saját vérévé változtatta a bort. Tehát a legbecsesebb, legszentebb ereklye az a "pohár" lehetne, ami tartalmazta Jézus vérét. A Szent Grál a XIII. századi történetekben, gyakran Artúr királlyal, és lovagjaival kapcsolatban vált ismerté. Legalább nyolc történet szól arról, hogy az V. században egy kincset érÅ‘ relikviát titokban elrejtettek Anglia szigetén, amikor a Rómaiak megtámadták a Vizigótokat. Az elsÅ‘ történetek úgy szóltak, hogy ez a kincs, az a kehely, amit Jézus használt az Utolsó Vacsora alatt. A késÅ‘bbi történetekben azonban már nem világos, hogy mi is az a Grál. Szent Heléna (az elsÅ‘ keresztény császár anyja) Jeruzsálemben Jézus relikviái után kutatott. Jézus sírjában többet is talált, többek között egy kis kÅ‘poharat, amiben szerinte Mária fogta fel a keresztre feszített Jézus vérét. Rómába vitette. 1992-ben a pohár történetét egy régi angol családig tudták visszavezetni. Itt, egy, a tulajdonos által írt vers segítségével, egy szoborba rejtve találtak is, egy egyszerü poharat, amiro~l megállapították, hogy az I. századból származik. Ekkorra már több mint 130-an állították, hogy birtokában vannak ennek a bizonyos, Jézus által használt pohárnak. Ezek között minden méret és forma elo~fordult, valamennyi közül a legegyszerübb, az a kÅ‘pohár, amit a szoborban találtak meg. Mivel nem valószínü, hogy Jézus aranyból, drágakövekkel kirakott kehelyben változtatta át a bort, errÅ‘l a kÅ‘pohárról tartják azt, hogy legvalószínübben (kora, és formája, anyaga miatt) ez lehetett ez a bizonyos pohár. Az eredetét nem tudták Jézusig visszavezetni, ezért Szent Helénán kívül más bizonyíték a hitelességrÅ‘l, egyelÅ‘re nincs.

A megvizsgált ereklyék

TöbbségükrÅ‘l kiderült, hogy hamisítványok, vannak közöttük 100, 1000, sÅ‘t 1500 évesek is. Ezek azért nem lehetnek hitelesek, mert pl. ha összegyüjtenénk az összes fadarabot, amik állítólag Krisztus keresztjébÅ‘l származnak, akkor egy ház felépítéséhez szükséges mennyiségü faanyagot kapnánk. Ide tartoznak még a szentek ujjai, amik szintén kedvelt ereklyék. De csak akkor lehetne minden darab eredeti, ha ezeknek a szenteknek kb. 40 ujjuk lett volna. De nem mindegyikrÅ‘l mondta ezt ki a tudomány. Újabban vizsgálni kezdték azt, hogy milyen folyamatok mennek végbe a szervezetben, vallásos eufória alatt. Megállapították, hogy ilyenkor teljesen felborul a kémiai egyensúly. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért történhetnek, látszólag megmagyarázhatatlan, csodás gyógyulások különbözÅ‘ dolgokban ero~sen hívÅ‘ emberek esetében. (Konkrétan, pl. depressziós betegek esetében megváltozik az egész test immunrendszere, tehát a hit befolyásolhatja a test müködését. Szintén megállapították azt, hogy az a tudatállapot, amiben vallásos emberek gyakran földre esnek templomokban, markánsan képes megváltoztatni a szervezet fiziológiáját). Ezért a hit, és a testi funkciók müködése egyre jobban érdekli a tudósokat.

Jézussal kapcsolatos tárgyak

Mivel a Biblia szerint Jézus feltámadása után teljes testével fölment a Mennybe, vele kapcsolatban nincsenek csontok, testrészek, csak tárgyakat hagyhatott hátra. Ezek a legnépszerübbek, épp úgy, mint a középkorban. Valószínüleg azért, mert közvetlen kapcsolatot biztosítanak a tárgyi és a "megfoghatatlan" szellemvilág között a hívek számára. 1352-ben Dél-Franciaországban belépÅ‘díj ellenében a hívek megtekinthették, és megérinthették a leplet, ami Jézus testét fedte a sírban. A kegytárgyról az illetékesek azonban kijelentették, hogy hamisítvány. 1898-ban, Torinóban fénykép is készült a lepelrÅ‘l. A negatívon jól kivehetÅ‘ek voltak egy keresztre feszített férfi részletes arcvonásai. A hívek nagy számban indultak Torinóba, hogy láthassák Jézus arcvonásait. Úgy tünt, megtalálták Jézus létezésének tárgyi bizonyítékát. A világ minden tájáról érkeztek tudósok, történészek, hogy a leplet megvizsgálják. 1978-ban a Vatikán engedélyezte, hogy apró mintát vegyenek a textíliából. Minden létezo~ módon megvizsgálták, és mintegy 100.000 órára becsülték azt az idÅ‘t, amit a lepel tudományos vizsgálatára fordítottak. Egyetlen teszt volt, amit nem végeztek el rajta, azért mert nem engedélyezték akkoriban, ez a radiokarbonos kormeghatározás volt (ami a ma ismert legpontosabb, erre vonatkozó módszer). 1978-ban olyan sokan jelentették ki, hogy a lepel eredeti, hogy ez szükségtelennek látszott. A vizsgálatok elvégzÅ‘i csodát kerestek, és hitték, hogy végre találtak egyet. A szakértÅ‘k megállapították a szövés technikájáról, hogy elsÅ‘ századi (bár a középkorban is használtak hasonlót, oltárterítÅ‘nek). Az egyik botanikus, olyan pollen szemeket talált a textílián, ami csak a Közel-Keleten fordul eloÅ‘. Ezt nehéz volt hova tenni. 1985-ben a NASA két tudósa egy különleges, háromdimenziós analizátorral vizsgálták meg a leplet. Å‘k is azt mondták, hogy az arckép csoda. Az analizátor, egy fényképrÅ‘l felismerhetetlen látványt generál (mivel egy egyszerü fotón nem található információ arra nézve, hogy az illetÅ‘ képpont, milyen messze volt a fotó síkjától). A lepelrÅ‘l azonban egy rendkívül pontos, háromdimenziós arc jelent meg a képernyo~n. Szenzációsnak tünt az a lehetÅ‘ség, hogy a lepel Krisztus vérét tartalmazza, és bizonyíthatja a feltámadás tényét. Amikor az egyik tudós azt mondta, hogy szerinte a vér nem valódi, Antikrisztusnak kiáltották ki. Å‘ ragasztószalaggal vett mintát a lepelrÅ‘l, (a véres részekro~l, és vett kontroll mintát is). Nagy nagyításban a minták másképpen néztek ki, mint a vér. Konkrétan pont úgy nézett ki mint egy festékanyag, a vörös okker. Kipróbálta, hogyan szívódik fel, és milyen nyomot hagy ezután lenen vér, és vörös okker (a vér körgyürü alakban szívódik fel, míg a vörös okker maszatoltan befedi a felszívódás teljes felületét). A leplen látható lenyomat, megegyezett a vörös okker felszívódási képével. Körgyürüknek nyoma sem volt, ezért kijelentette, hogy a lenyomat csak festéktÅ‘l származhat. 1988-ban elvégezték a radiokarbonos kormeghatározást, ez kimutatta, hogy a vászon a XIV. századból származik. Jézus szent leplérÅ‘l kimondták, hogy hamisítvány. 1980-ban egy festÅ‘ tanuló, növényi festékekbÅ‘l elkészítette a lepel majdnem tökéletes másolatát, egy negatív, és egy háromdimenziós formában. Ennek ellenére sokan még ma is hisznek a lepel eredetiségében, és ennek bizonyításán fáradoznak. Már említettem, hogy Szent Heléna kutatta a Jézussal kapcsolatos tárgyakat. Az Å‘ szavai alapján épültek Krisztus Passió emlékmu^vei Jeruzsálemben. A legenda szerint, a Jézussal kapcsolatos tárgyakat Szent Heléna, a Szent Sírban, Jeruzsálemben, 327-ben gyüjtötte össze. Sajnálatos módon azonban ezek nagy része szétszóródott Európában. Templomok százai Å‘riztek szögeket, fadarabokat a keresztbÅ‘l. Gyüjteményének csak néhány darabja menekült meg, és rejtve maradtak abban a kicsiny kápolnában, ami Heléna római házának a helyén épült. Itt a kereszt egy darabja, szögek, és a kereszten lévo~ felirat látható. A Biblia szerint Pilátus három nyelven (héberül, latinul, és görögül) szögeztette a keresztre, Jézus feje fölé, hogy "Názáreti Jézus a zsidók királya". Az egyes nyelveken eltérÅ‘ irányban írnak. Az itt látható feliraton minden stimmel, és teljesen hitelesnek tünik, ráadásul sehol máshol nem található a feliratból több példány. Ez az egyetlen létezÅ‘. A felirat azért olyan rendkívüli, mert a IV. század óta el volt zárva, és 1000 éven át, rejtve maradt, tehát túlélte a középkort. Csak 1492-ben fedezték fel újra, amikor a mozaikokat állították helyre. Ekkor minden hiteles volt rajta (származás, a csomagoláson található pecsétek stb.).
A lepellel ellentétben a felirat soha nem volt népszerü. A lepellel sokat foglalkozott a média, a feliratról pedig a mai napig nagyon kevés ember tud. A Vatikán jelenleg nem tervezi a felirat megvizsgáltatását. A Vatikán elfogadta a Nature magazin véleményét arról, hogy a lepel középkori eredetü, ennek ellenére a híres textília továbbra is a figyelem középpontjában áll, a felirat pedig szinte senkit nem érdekel. Valószínleg azért, mert a szenzációs dolgok, mindig jobban felkeltik az emberek érdeklo~dését, mint az egyszerüek, pedig lehet, hogy egy ismeretlen, kis római templom Å‘rzi a legszentebb ereklyét.

Vissza az oldal tetejére

A bibliai teremtés

A teremtéstan (kreacionizmus) azt tanítja, hogy az egész világot és benne az életet a végtelenül bölcs és hatalmas Isten — az Atya, Fiú (Jézus Krisztus) és Szentlélek Szentháromsága — teremtette a semmibÅ‘l 6 nap alatt kb. 6000 évvel ezelÅ‘tt, mégpedig pontosan úgy, ahogy azt Isten tévedhetetlen Igéje, a Szentírás kijelenti; azonkívül a bűnbeesés, az özönvíz, a megváltás és az ókori történelem is mind a Bibliában megírt módon történt.


A kreacionizmus fÅ‘ tanításai

Bibliai tanítások

AlapvetÅ‘ tanítások

A világ, tér és idÅ‘ nem létezett mindig, hanem volt kezdete. A mindenható TeremtÅ‘ Isten hozta létre azokat egyidejűleg. Isten az egyetlen, Aki öröktÅ‘l fogva létezik, és Ő teremtett minden egyebet a világegyetemben.1

Isten három egyenlÅ‘ lényegű, egyformán örökkévaló és egyenlÅ‘ személyben nyilvánul meg: ezek az Atya, a Fiú (az Ige, Jézus Krisztus) és a Szentlélek. Mind a három személy résztvett a teremtésben.2 Isten teremtett mindent, úgy a láthatókat, mint a láthatatlanokat, az Ő Igéje és Lelke által.3 A teremtés és a bűnbeesés után egy adott idÅ‘pontban az Ige testté lett Jézus Krisztusban, az emberek között lakozott, teljesen bűntelen életet élt, megfeszíttetett a mi összes bűneinkért engesztelÅ‘ áldozatul, meghalt, alászállt a pokolra, harmadnapon feltámadt, felment a mennybe, ahonnan majd eljön ítélni élÅ‘ket és holtakat és megalapítani örökkévaló királyságát. Jézus Krisztusban most két természet van elegyítetlenül: isteni és emberi.

A Biblia Isten tulajdon igaz beszéde, ezért tévedhetetlen. Istent és az Ő akaratát, valamint az emberiség és az egész világ múltját, jelenét és jövÅ‘jét nyilatkoztatja ki.4 Minden emberi elmélet, a tudományosakat is beleértve, nem csalhatatlan, tele van hibákkal és gyakran megdÅ‘l. Mindez érvényes Darwin elméletére is.

Csak azt tudjuk biztosan a világ teremtésérÅ‘l, amit a Biblia felfed. A Biblia elsÅ‘ könyve, a Teremtés könyve beszámol a teremtésrÅ‘l, a bűnbeesésrÅ‘l, Isten ítéletérÅ‘l és a megváltás ígéretérÅ‘l. Ez a könyv az egész Biblia alapja. A teremtésrÅ‘l még sok más helyen is olvashatunk a Szentírásban.

A teremtett tökéletes világ

A mindenható Isten hat nap alatt teremtette a világot, és a különbözÅ‘ dolgokat pontosan abban a sorrendben hozta létre, ahogy az a Teremtés könyvében olvasható (1 Móz. 1,1–2,3).5 A bibliai családfák alapján kiszámítható, hogy a teremtés megközelítÅ‘leg 6.000 évvel ezelÅ‘tt történt. Következésképpen minden emberi elmélet téves, amely evolúcióról és hosszú idÅ‘szakokról szól.

Az élet nem élettelen anyagból fejlÅ‘dött ki természetes folyamatok során, hanem Isten teremtette azt természetfölötti módon.

Az élÅ‘lények nem másfajta organizmusokból fejlÅ‘dtek ki, hanem Isten teremtette azokat, mégpedig teljesen működÅ‘képes szervekkel.6

Az emberek nem állatokból fejlÅ‘dtek ki. Isten teremtette az emberi nemet Ádámban. ElÅ‘ször Ádámot, az elsÅ‘ férfit formálta meg, majd belÅ‘le az elsÅ‘ nÅ‘t, Évát, azaz minden ember egyetlen embertÅ‘l származik.7

A látható, anyagi dolgokon kívüli Isten láthatatlan, anyagtalan, szellemi dolgokat is teremtett: az emberek halhatatlan lelkét és az angyalokat (az angyalok teremtése a Bibliában valószínűleg az egek teremtésébe foglaltatik bele).8

A teremtés megromlott az ember bűnbeesése következtében

Isten egy tökéletes világot teremtett, melyben nem volt sem bűn, sem szenvedés, sem halál (minden teremtmény növényevÅ‘ volt). Az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, azaz igaznak és szentnek. De Ádám és Éva engedett Sátán kísértésének és fellázadt Isten ellen. Az Å‘ bűnbeesésük következményeként jött a világba a sok betegség, nyomorúság és halál — az emberek esetében testi és lelki halál. A világ most a romlás rabságában van és fokozatosan pusztul. (Részletesebb leírásért lásd: Mit tanít a Szentírás a halálról és feltámadásról?)

Pár ezer évvel ezelÅ‘tt Isten az egész világra kiterjedÅ‘ özönvizet bocsátott a bűnös világra. Csak Noé és családja, valamint a különféle szárazföldi állatok és madarak képviselÅ‘i menekültek meg egy nagy bárkában (1 Móz. 6,1–8,22). Valószínűleg a tengeri állatok nagyrésze is életben maradt a vízben. A kövületek és az üledékes kÅ‘zetek is azt jelzik, hogy volt valamikor egy világméretű özönvíz.

Isten gondját viseli a teremtett világnak

Isten gondviselése tart fenn és kormányoz mindent a világegyetemben, az embereket is beleértve.9 Isten hozott mindent mozgásba és Ő alkotta a természeti törvényeket is, de amikor szükségesnek látja, beavatkozik a világ Általa meghatározott normális menetébe. Ez legtöbbször azért történik, hogy megmutassa hatalmát az embereknek és eltérítse azokat a pokolba vezetÅ‘ gonosz útjaiktól.10

Új teremtés szükségeltetik

Lelki újjáteremtés. A bűnbeesés után elromlott Isten képe az emberekben, de helyreáll a hívÅ‘kben az Úr Jézus Krisztusban való hit által, aki a Megváltó és az utolsó Ádám.11 Itt az emberek lelkeinek az újjászületésérÅ‘l van szó. A hívÅ‘k újból kapcsolatba lépnek Istennel, aki megbocsátja bűneiket, megmenti Å‘ket a pokoltól és örök életet ad nekik.

VégsÅ‘ újjáteremtés: az új teremtés. Az Úr napján az ég, a föld és az elemek mind meg fognak égni. Isten új eget és új földet teremt majd, „a melyekben igazság lakozik”.12

Kreacionista szervezetek és tudósok tanításai, amelyeket a Biblia is alátámaszt

Minden tökéletes volt, amit Isten teremtett, az ember is, ezért a teremtmények bonyolultsága nem nÅ‘het, csak csökkenhet. Az információvesztés pedig nem fejlÅ‘dést, hanem visszafejlÅ‘dést jelent.

Isten úgy alkotta meg a különbözÅ‘ élÅ‘lényeket, hogy a saját nemük szerint szaporodjanak, ezért minden biológiai változás csakis az eredetileg teremtett nemeken belül következhet be.

Isten a bibliai nemeket — az igazi fajokat — hatalmas genetikai információmennyiséggel látta el, hogy alkalmazkodni tudjanak a különbözÅ‘ környezetekhez, ahova vándorolnak. Ezek a nemek az emberek által felállított osztályozási rendszerben valószínűleg a fajok felett állnak, a család vagy a nem szintjén, és esetleg több mai fajnak is az elÅ‘dei.

A természetes kiválasztódás az eredeti nemek alosztályokra osztódását idézhette elÅ‘ a kreacionisták szerint. A farkasok, prérifarkasok, dingók és más kutyák például egy pártól is származhattak Noé bárkájáról. A nemek fajokra oszlása során nem keletkezik új információ, hanem csak az eredetileg meglévÅ‘ genetikai információ rendezÅ‘dik át és csökken le.

A kreacionisták szerint a mutációk valóban változást idéznek elÅ‘, de gyengítik a genetikai információt.

A kreacionisták sohasem tagadták, hogy az élÅ‘lények változnak idÅ‘vel, de míg az evolucionisták szerint ezeknél a változásoknál új információ keletkezik és így felfelé mutatnak, addig a kreacionisták szerint ezek a változások (fajokra oszlás és mutációk) a már meglévÅ‘ (teremtett) genetikai információ átrendezÅ‘désével vagy elvesztésével járnak.

A kreacionizmus azt tanítja, hogy információnövekedés sohasem következhet be egy értelmes lény beavatkozása nélkül.

A teremtésmodell szerint rengeteg különféle élÅ‘lény élt, közös Å‘sre utaló átmeneti fajok viszont nem, és a kövületek ezt igazolják is. A kövületek világa tehát a különleges teremtést támasztja alá.


Jonathan Sarfati, az Answers in Genesis (A Teremtés könyve választ ad) kreacionista szervezet tudósa így foglalja össze a kreacionizmus fÅ‘ tanításait:

„Mi nem akármilyen intelligens tervezésben hiszünk és nem akármilyen, esetleg szeszélyes tervezÅ‘ben. Mi a Biblia hű Istenét, a Szentháromságot valljuk TervezÅ‘nek. Tudományunk a bibliai történelemtanításon alapul, amely sokat mond arról, hogy Isten mikor és milyen módon teremtett. Megtudjuk, hogy Isten kb. 6000 évvel ezelÅ‘tt alkotta a különféle élÅ‘lényeket hat nap leforgása alatt. Nem sokkal azután Ádám bűnbeesett, és annak következtében jött a halál és a mutációk a világba. A bűnbeesés után kb. 1500 évvel Isten megítélte a világot egy özönvízzel, és úgy jött létre a kövületek legnagyobb része. A szárazföldi állatokból kettÅ‘ (a tiszta állatokból és a madarakból hét) megmenekült egy óceánjáró-méretű bárkán. Miután a bárka földet ért az Ararát hegyén, az állatok szétszéledtek. A különbözÅ‘ környezetekhez való alkalmazkodásuk révén variációk, sÅ‘t alfajok alakultak ki belÅ‘lük. Isten az embereknek is megparancsolta, hogy széledjenek szét és töltsék be a földet, de Å‘k nem engedelmeskedtek csak akkor, amikor kb. 100 évvel késÅ‘bb Isten összezavarta a nyelveket Bábelnél. Ezzel magyarázható, hogy az emberi kövületek magasabban vannak az özönvíz utáni rétegekben, mint az emlÅ‘sök.”

(Lásd 15 ways to refute materialistic bigotry (Hogyan cáfolhatjuk meg a materialista fanatizmust tizenötféle módon))


 

Jegyzetek
Bibliai versek
1. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1 Móz. 1,1)
„Az, a ki teremtette a földet az Å‘ erejével, a ki megalapította a világot az Å‘ bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az Å‘ értelmével.” (Jer. 51,15)
„Így szól az Úr... Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elÅ‘.” (Ésa. 45,11–12)
A teremtés részletes leírását lásd a következÅ‘ versekben: 1 Móz. 1,1–2:25 és Jób 38,1–39,30.
   
2. „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra...” (1 Móz. 1,26)
   
3. „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden Å‘ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” (Ján. 1,1–3)
„...a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.” (Eféz. 3,9)
„Méltó vagy Uram, hogy végy dicsÅ‘séget és tisztességet és erÅ‘t; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” (Jel. 4,11)
„Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elÅ‘.” (Zsid. 11,3)
„Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.” (Zsolt. 33,6)
   
4. „A teljes írás IstentÅ‘l ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,” (2 Tim. 3,16)
„Tudván elÅ‘ször azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent LélektÅ‘l indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2 Pét. 1,20–21)
   
5. „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék...” (2 Móz. 20,11)
   
6. „Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az Å‘ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lÅ‘n. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az Å‘ neme szerint, és gyümölcstermÅ‘ fát, a melynek gyümölcsében mag van az Å‘ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.” (1 Móz. 1,11–12)
„És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az Å‘ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesÅ‘t az Å‘ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.” (1 Móz. 1,21)
„Azután monda az Isten: Hozzon a föld élÅ‘ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lÅ‘n. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.” (1 Móz. 1,24–25)
   
7. „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az Å‘ képére, Isten képére teremté Å‘t: férfiúvá és asszonynyá teremté Å‘ket.” (1 Móz. 1,26–27)
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az Å‘ orrába életnek lehelletét. Így lÅ‘n az ember élÅ‘ lélekké.” (1 Móz. 2,7)
„Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivÅ‘n egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbÅ‘l, asszonynyá, és vivé az emberhez.” (1 Móz. 2,21–22)
   
8. „Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő elÅ‘bb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” (Kol. 1,16–17)
„Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:” (Ésa. 42,5)
„...Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:” (Zak. 12,1)
   
9. „Mert Å‘ benne élünk, mozgunk és vagyunk...” (Csel. 17,28)
„Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! A ki beborítja az eget felhÅ‘vel, esÅ‘t készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken; A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.” (Zsolt. 147,7–9)
„Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?” (Mát. 6,26)
„Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.” (Zsolt. 127,3)
   
10. Néhány isteni beavatkozás a Bibliából: Énókh és Illés mennyberagadtatása, az özönvíz, a nyelvek összezavarása Bábelnél, Sodoma és Gomora elpusztítása, az izraeliták negyven évig tartó pusztai vándorlása alatti csodák és Egyiptomból való kijövetelük elÅ‘tt az egyiptomiakra mért csapások, Jézus Krisztus csodatételei, mint pl. vízen való járása, halottak feltámasztása, betegek meggyógyítása, démonok kiűzése, víz borrá változtatása, étel semmibÅ‘l való teremtése, stb.
   
11. „Így is van megírva: LÅ‘n az elsÅ‘ ember, Ádám, élÅ‘ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítÅ‘ szellemmé.” (1 Kor. 15,45)
„És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt.” (Kol. 3,10)
   
12. „Az Úr napja pedig úgy jÅ‘ majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévÅ‘ dolgok is megégnek... De új eget és új földet várunk az Å‘ ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.” (2 Pét. 3,10.13)
„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak.” (Ésa. 65,17)
„Ezután láték új eget és új földet; mert az elsÅ‘ ég és az elsÅ‘ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala... És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.” (Jel. 21,1.5)
   

Vissza az oldal tetejére

Képek

 

Vissza az oldal tetejére


<< Vissza