Az iszlám
Bevezető
Az iszlám vallás korai idÅ‘szakában az egyes vallásjogi tételek és azok magyarázatai között kialakult nézeteltérések jogi iskolák keletkezését eredményezték. Az Istennel való egyesüléshez vezetÅ‘ helyes nézeteltérések létrehozták létre a vallásos rendeket. Vallási szektáról az iszlámban csak némi fenntartással beszélhetünk, hiszen az alapkérdések megítélésében nincs közöttük különbség. A legrégebbi iszlám szekták létüket nem vallási, hanem államjogi, közjogi vonatkozású nézeteltéréseknek köszönhetik. Az a kérdés, hogy ki a jog szerinti kalifa, Oszmán meggyilkolása óta foglalkoztatta a muszlimokat. Így alakultak ki az elsÅ‘ szekták 656-ban amikor Ali kalifa Irakba vezetett hadjárata során egy csoport kivonult a közösségbÅ‘l. Ez a hadsereg éppen akkor gyÅ‘zte le azoknak a mekkaiaknak a csapatát akik ellenezték, hogy elismerjék Ali kalifaságát, és Ali riválisa Muávija elleni harcra készülÅ‘dtek. A férfiak egy tekintélyes csoportja kivált a hadseregbÅ‘l, vagy kivonult onnan, mert ellenezték Ali döntését. Åket tartják az elsÅ‘ muszlim szekta képviselÅ‘jének. Åk a kháridzsiták. Ez a szekta az Omajjádok uralma idején tovább gyarapodott, és számos kisebb csoportra szakadt szét. Azok akik támogatták Alit, a hagyományok szerint az Ali pártjához tartozóknak vallották magukat (SÍ' AT' ALI). Ez az elnevezés lett késÅ‘bb a szekta neve is és ebbÅ‘l származik a síita elnevezés is. Akik viszont Muávija mellett állottak ki szunnitáknak nevezték.
Az iszlám fÅ‘ irányzatain, a szunnitán, síitán és a kháridzsitán belül számos áramlat jött létre az idÅ‘k folyamán. A lényegi kérdéseket , a vallási alapokat illetÅ‘en az egyes ágazatok között nincs különbség.
A kháridzsiták
Az iszlám elsÅ‘ elkülönülÅ‘ irányzata. Az Ali hadseregébÅ‘l kivonuló néhány ezer katona hozta létre 657-ben elégedetlensége jeleként. A kháridzsiták kezdetben fontos szerepet töltöttek be, de számuk ma már nem jelentÅ‘s. FÅ‘leg Afrikában élnek. Míg a szunniták azt állították, bárkit meg lehet választani kalifának a közmegegyezés alapján, a síiták pedig úgy vélték, ez a tisztség csak Mohamed vérszerinti utódjainak jár, a kháridzsiták szerint a döntés joga mindig Allahot illeti meg. Az iszlám eredeti tisztasága mellett szálltak síkra. A közösség vezetésére csupán az arra érdemes, hithű, törvénytisztelÅ‘ ember alkalmas. Csak a jó hívÅ‘ lehet kalifa. Egyáltalán nem számít, hogy Ali vagy az Omajjád- dinasztia leszármazottja vagy sem. Szerintük az egyik legnagyobb vétség a törvény megszegése. Az egyik alapvetÅ‘ gondolatuk az volt, hogyha egy muszlim nagy bűnt követ el akkor ki lesz zárva a muszlim közösségbÅ‘l. Ennek az alapelvnek a gondolatát azon meggyÅ‘zÅ‘dés táplálta, hogy az egész muszlim közösség a Paradicsom népe, azok azonban, akik nagy bűnöket követnek el a Pokol szenvedéseiben részesülnek, és ugyanakkor veszélyeztetik a társaik jövÅ‘jét a nekik elrendelt Paradicsomban. Ennek a csoportnak valószínűleg semmi köze nem volt azokhoz, akik meggyilkolták Oszmán kalifát, annak ellenére, hogy Å‘k ezt a cselekedetet igaz tettnek tartották, mert Oszmán kalifa nem büntetett meg egy nagy bűnt elkövetÅ‘ személyt, és ez által Å‘ is bűnt követett el. A kháridzsiták nagy hangsúlyt fektettek a hívÅ‘k erkölcsének tökéletesítésére. Csak azt tartották igaz hívÅ‘nek, aki Allah megvallása mellett következetesen betartja a Korán rendelkezéseit. Aki nem ezt teszi, azt is kizárták a muszlim közösségébÅ‘l. Állandó harcot folytattak az Omajjádok ellen, harcaikat azonban sorra leverték. KésÅ‘bb több csoportosulásra oszlottak. Ezek többsége a IX. században letűnt a történelem porondjáról. Az ibáditák képviselték a legmérsékeltebb szárnyat. Egyik központjuk Omán lett, ahol közösségüket imámok irányították. Napjainkban az észak-afrikai országokban és Kelet-Afrikában élnek kisebb közösségeket alkotva.Lényegében a kháridzsita tanokon alapul az iszlám ma is sokat hangoztatott fÅ‘ elve, hit és tett egysége. Alapelvük a testi és lelki igazság. A Muzulmán Testvériség és az Iszlám Szervezet mozgalmának alapszabályzata és fÅ‘ működési elve a kháridzsita eszmékre épül.
A szunnita irányzat
Ez az irányzat képviseli az ortodox iszlámot. A világ muszlimjainak 90%-át foglalja magába.Alakulása arra vezethetÅ‘ vissza, hogy mohamed halála után az elsÅ‘ három kalifát a közösség a konszenzus alapján választotta, tekintet nélkül a Prófétától való származásra.Amikor Ali kalifát, Mohamed unokaöccsét, egy fanatikus meggyilkolta 661-ben, majd az Omajjád Muávija szerezte meg magának a hatalmat, a szunna követÅ‘inek, a legtöbb muzulmánnak nem volt kifogása az Omajjád kalifa ellen, ellentétben a síitákkal és a kháridzsitákkal. Ezt az állaspontot a hagyomány, a szunna támasztja alá, követÅ‘i a szunniták.Szerintük a kalifának kiváló emberi tulajdonságokkal kell rendelkezni, de úgysem lehet egyenrangú Mohameddel, aki a Koránban a teljes és végleges isteni kinyilatkoztatást hagyta híveire. A kalifának tehát nem fontos a Próféta vér szerinti utódai közül származnia. Feladata a politikai hatalom és az iszlám hagyományok összhangjának megvalósítása, és nem a hittételek értelmezése vagy módosítása. A szunnita kalifátus elsÅ‘sorban poitikai természetű, világi jellegű volt. A jog szerinti államrendet tartották meghatározónak.
A síita irányzat
Ezt az irányzatot az utolsó elismert kalifa, Ali hívei hozták létre. A síiták ma a muszlimok több, mint 10%-át ( kb.100 millió ember) teszik ki. Többséget Iránban, Irakban és Bahreinben alkotnak. Nagy számban élnek Indiában, Pakisztánban, Törökországban és Afganisztánban is. Kezdetben kimondottan politikai mozgalom volt, akik az Omajjád uralom ellen lázadtak, és Mohamed közvetlen utódjának Alit tekintették. Azok, akik ezt a nézetet átvették, mindenekelÅ‘tt valószínűleg egy karizmatikus vezetÅ‘t akartak a muszlim közösség élére állítani. Az arábiai sivatagi beduin élet megváltozása komoly zavart okozott, amikor a nomádok a muszlim seregekben kezdték szolgálatukat, illetve a táborvárosok éltét kezdték élni. JelentÅ‘s részük azoknak, akik a síitákhoz csatlakoztak, déli arab törzsekbÅ‘l származtak, akik körében már évszázadok óta a félistenkirályok hagyománya uralkodott. Ez a hagyomány vezette Å‘ket egy olyan karizmatikus vezetÅ‘ kereséséhez, aki emberfeletti erÅ‘vel rendelkezik. Tehát az is természetes volt számukra, hogy ezt a vezetÅ‘t Mohamed családjában keressék, mert létezett egy olyan arab meggyÅ‘zÅ‘dés, hogy a kívánatos tulajdonságok bizonyos törzsekben genetikailag öröklÅ‘dnek.Mivel az Omajjádok elleni küzdelem nem bizonyult sikeresnek, a síiták saját vallási szervezetet alakítottak ki. Vallási vezetÅ‘iket nem kalifáknak ,hanem imámoknak nevezték. Szerintük az elsÅ‘ imám Ali volt, Å‘ rendelkezett a prófétai család természetfeletti képességeivel. Az imámok feladata az volt, hogy folytassák Mohamed művét a világban. A közösségi döntésekben az imám szava döntött. Sokkal nagyobb ugyanakkor a tanult vallási értelmiség, az ulemák szerepe és hatalma is, hiszen Allah hatlamát a Prófétán és leszármazottain át a közösségre, illetve az iszlám tanait leghívebben képviselÅ‘ és ismerÅ‘ ulemákra ruházta. Az ulemák között a legnagyobb tudású vallási vezetÅ‘k a mudzstahidok ( szorgalmasok). Csupán néhány vezetÅ‘ jogosult, nagy tudású mudzstahid jogosult ajatollah ( "Allah jele") cím viselésére, közülük a legtekintélyesebb az egész közösség vezetÅ‘je.A hagyománygyűjtemények ( hadiszok ) nagy részét a síiták is elfogadják, csupán kiegészítik néhány Alira vonatkoztatott hagyománnyal. Mivel többször illegalitásba ütköztek, ezért náluk nem kötelezÅ‘ a nyílt hitvallás. Azt is megengedik, hogy síita mivoltukat eltitkolják. Ezért fontos elvük az elÅ‘vigyázatosság ( takija ).Az iszlámban, különösen a síita irányzatnál, nagy szerepet játszott és játszik a mahdizmus: várakozás egy eljövendÅ‘ világmegváltó messiásra, aki teljesíve Allah akaratát, megvalósítja a Földön Isten uralmát. Ez az elnyomottaknak és a híveknek is vigasztaló reményt nyújtott, akai a lázadás helyett Allahtól várták a vétkezÅ‘k megbüntetését. A mahdi-eszme mindig a fennálló hatalommal elégedetlenek támasza volt, akik a prófétai jövendölésben remélték a viszonyok megváltozását, amely szerint: "Az idÅ‘k beteltével Allah egy férfi támaszt a Próféta ivadékaiból, aki a világot eltölti jóval és igazsággal"A siíták a szunniták által legszentebbnek tartott Mekka, Medina és Jeruzsálem mellett szent helyként tisztelik Kerbelát, ahol Ali fia, Huszein elesett, és Nedzsef városát, ahol Ali sírja található. A mekkai zarándoklat mellett ez a két iraki város is célja a síita zarándokutaknak.
A bahái vallás
A baháizmus a XIX században az iráni síita irányzatból kifejlÅ‘dÅ‘ reformirányzat. Szinte a világ legtöbb országában szerzett híveket. Világvallásnak tekinti magát, amely az iszlámot túlhaladva minden korábbi hitformát átfog és túlszárnyal. Báb és Baháulláh, Isten küldöttei, eredetileg síita muzulmánok voltak. Tanításukban a koránból és az iszlám hagyományokból indultak ki, habár vallási reformtörekvéseik ezen messze túlmutattak. Üzenetük minden vallás követÅ‘ihez és minden nemzet fiaihoz szóltak. Utóda, Abdul Bahá irányítása alatt a baháizmus végképp eltávolodott az iszlám gyökereitÅ‘l. Szinkretista szinezetűvé és missziós beállítottságúvá vált. Az új "egyetemes vallás" Európában és Észak-Amerikában is meghonosodott.A baháizmus az iszlámhoz hasonlóan szigorúan egyistenhívÅ‘. Hívei egy mindenható Istenben hisznek aki a világot teremtette és irányítja a halál után az ember testének az anyaga felbomlik, lelke tovább él és folytatja szellemi életét. A túlvilágról és a lelkek túlvilági életmódjáról semmi közelebbit nem mond, de a lélekvándorlás eszméjét határozottan elutasítja. Tanítása szerint minden igazság és megismerés forrása az isteni kinyilatkoztatás, amelyet a világon minden idÅ‘kben isteni küldöttek hirdettek ki. Etikája nem korlátozódik a hívÅ‘kre, mindenki számára nyitott. A szociális problémák megoldására, a faji egyenlÅ‘ség elérésére, a világbékére törekszik. Ennek érdekében egyetemes törvényeket, egységes világnyelvet, színvonalas nevelést, magasabb műveltséget, közös pénzrendszert, "világtörvényszék" felállítását javasolják, és a világ államainak szövetségét propagálják. A baháizmus azt tanítja, hogy az emberek közötti béke és egyetértés forrása csak a vallás lehet. Mivel a különbözÅ‘ vallásokat csak külsÅ‘ formák, szertartások választják el egymástól, arra van szükség, hogy a vallások képviselÅ‘i lemondjanak ezekrÅ‘l a kevésbé fontos elemekrÅ‘l és a baháizmus irányvonalát fogadják el.Nincsen egyházi hierarchiája és papsága. A vallási szertartások feladata Baháulláh tanításai alapján lelkileg felkészíteni a hívÅ‘ket a társadalmi feladatokra, új viselkedési formák kialakításának és befogadásának elÅ‘segítése, hogy a családban és az egész társadalomban megfelelÅ‘ partnerré lehessenek. A bahái vallás önálló, minden más hittÅ‘l függetlennek hirdeti magát. Habár az iszlámból nÅ‘tt ki, több, mint egy vallás elemeibÅ‘l építkezÅ‘ szekta. Már 1925-ben kimondta egy iszlám bíróság a bahái vallás elszakadását az iszlámtól. Több mint 70.000 vallási közösségük, illetve központjuk van világszerte. A legtöbb Közel-Keleten működik, de Európában, Amerikában, Afrikában, Délkelet-Ázsiában is megtalálhatók. A bahái- hívek száma több millióra becsülhetÅ‘. A világközpontja Izraelben, Haifában van. Innen indítják a globális hadjáratnak nevezett missziós tevékenységet. 1957 óta a vallás vezetését az egyes országokban tevékenykedÅ‘ bahái nemzeti csoportok által demokratikusan választott központi kormányzó testület - Igazság Egyetemes Háza - látja el, irányítja.
Az iszlám napjainkban
Az iszlám világvallás és világhatalom is. Több, mint 900 millió hívével az iszlám a vallások között a második. Ma már a létszáma megközelíti a katolikusokét. Az ezredfordulóra már meghaladta az egymilliárd fÅ‘t.A vallás terjedése földrajzi és társadalmi adottságokhoz igazodik. Korábban fÅ‘ként a nomád, bomló törzsi társadalmakban talált jó táptalajra. Ahol a korábbinál magasabb szintű kultúrát vagy jobban szervezett közösséget kínált, ott meghonosodott, mint Közép-és Dél-Ázsiában, Nyugat-Afrikában. Ahol fejlett kultúrát és szilárd társadalmi rendszert talált, azt vagy elpusztította, vagy nem tudott igazán befolyásra szert tenni, mint Közép-Afrikában vagy a Távol-Keleten.Tehát az iszlám súlypontjai napjainkban: Közel-Kelet és Észak-Afrika, Közép- és Délkelet-Ázsia és Fekete-Afrika.Terjedését megkönnyítette az is, hogy vallási körülményei könnyen teljesíthetÅ‘k. Egyistenhitet hozott létre, de többnyire magába olvasztotta a korábbi vallási hagyományokat. Engedélyezte a többnejűséget, nem szüntette meg a rabszolgaságot. Az iszlámra áttérÅ‘nek jóformán semmirÅ‘l sem kellett lemondania, ellenbe sok elÅ‘nyhöz jutott általa.Az iszlám, mint vallás általában gyorsabban hódít a törzsi társadalmakban, meg tudja vetni a lábát a városokban, de a parasztság számára az iszlám jóformán mindenütt idegen maradt. Ennek ellenére elterjedése a következÅ‘ évtizedekben nÅ‘ni fog.A kereszténység és az itraelita vallás mellett az iszlám Európa harmadik nagy vallásává válik. Jelenleg Nagy-Britanniában él a legnagyobb létszámú iszlám közösség Nyugat-Európában. Számuk mintegy 2,6 millió. Legtöbbjük Pakisztánból, Indiából, Törökországból származik. Franciaországban körülbelül 2,5 millió, fÅ‘ként észak-afrikai arab származású mohamedán él. Németországban mintegy 2 millió muzulmán van, közülük 1,5 millió a török. Berlinben több mint 300.000 a számuk. Belgium fÅ‘városában, Brüsszelben közel negyedmullió muszlim lakik.
Képek
<< Vissza
