Kisnána

Kisnána kialakulása | A templom története | A vár története | Képek

Kisnána kialakulása

A helység a keleti Mátra déli lábainál, a Messzilátó hegy alatt, a Tarnócza és az Ördögvályú patakok melletti sziklás, hegyes területen, kötött agyagtalajon helyezkedik el. Neve valószínüleg Aba Sámuel király jegyzőjének, Nannó-nak a nevéből eredeztethető. A Nána helynevet 1261-ben említik először az írott források, 1415-ben Kysnána néven szerepel, bár ez csak 1903-tól a falu hivatalos neve. 1730 körül Nánavárnak majd Felsőnánának is nevezték.

A falu birtokosa a középkorban az Aba nemzetségből származó Kompolti család volt, melynek " uradalmai a legrégibbek és legterje-delmesebbek. A Mátra alján, Gyöngyös és Eger között vertek gyökeret. E tájon: Nána, Domoszló, Debrő, Tótfalu, Kál, Kompolt, Detk, Szaránk, Tarna-Örs, Visznek, Vámos-Györk, Encs, Tas, Karácsond, Ugra, Visonta és Markaz helységek jelölik több négyszög mérföldte terjedő uradalmuk körének szélső pontjait. Ehhez csatlakozik a Tisza mentén a: Heves, Kömlő, Pély, Taksony, Roff, Gyenda, Fegyvernek, Kürü és Süly közsé-gekből álló, szintén összefüggő hatalmas birtoktest ". A család őse egy Chepán vagy István nevű nemes volt, akinek két fia , Csiz és Kompolt IV. Béla korában éltek. Kompoltnak négy fia volt: Hertvik, Henrik, Pál és Péter, akik közül Pál a család visontai ágának, Péter pedig a nánai ágnak a megalapítója. Azt nem tudni, hogyan került a helység a család tulajdonába, mivel adományozására, megvételére vonatkozóan nincs semmiféle írásos adat; valószínű, hogy az Abák szétágazódása után a Kompoltiaknak jutott ősi birtok lehetett. Az Abák egyébként az 1260-as évektől főméltóságokat töltöttek be, és sokáig hűek is voltak az uralkodó Árpád-házi királyokhoz, ám Károly Róbert idején már jellemző a családokra a pártoskodás és az egymás el-leni hatalmi harcok is. 1312-ben a tartományúri harcok idején az abák közül a Lipóci és a Kompolti családok Károly Róbert mellé álltak, míg a többiek Csák Mátét támogatták, és a fokozatosan felülkerekedő király nem felejtette el ezt a segítséget. 1321-ben a Kompoltiaknak adományoz-ta Visontát, Taksonyt, Fegyverneket és Szakállast. Ha ehhez még hozzá-vesszük a korábban kapott birtokokat is ( Detk, Domoszló, Györk, Örs, Visznek, Zaránk ) valamint az 1289-ben rokonoktól szerzett mátrai Oroszlánhegyet, melyre később várat építettek, már érthető, miért olyan gazdag a család. 1325-ben Kompolti Péter, a nánai Kompoltiak őse, Erzsébet király-né tárnokmestere megosztotta fiai között a birtokot: Egyházasnánát Ist-ván, Lovásznánát Gergely nevű fia kapta, tehát Nána itt már két helység nevében is szerepel. Bizonytalan, hogy Lovásznána a mai Kisnána része, vagy pedig a Tiszanánával és Lovásztelekkel határos Aba-birtok neve volt-e. Nagyobb a valószinűsége annak, hogy Egyházasnána felel meg a mai Kisnánának, erre utal az 1962-es régészeti feltárás is, amely a vár területén egy 11-13. századi körtemplom maradványait tárta fel, és ez a falu nevébe foglalt egyház meglétét is igazolhatja. Ezek mellett azt is tudjuk, hogy a falunak 1332-37 között plébániája volt, Mindenszentekről elnevezett templomának papja a pataki főesperességhez tartozott és fizet-te a pápai tizedet ( 1334-ben öt garast ). 1468-ban a helység Kompolti Miklós tulajdonában van, ám Kompolti Miklós lányának, Margitnak a fiai - Szén György és Péter - szintén követelnek maguknak a vagyonból és a várból is, ami aztán pe-reskedéshez vezetett köztük és Kompolti Miklós között. 1522-ben Kompolti János fiai, Zsigmond és Ferenc, valamint Országh Mihály négy fia örökösödési szerződést kötöttek, melynek értelmében a Kompoltiak férfiágának kihalása esetén a guti Országh család örökli birtokaikat. Az Országhok a Gudkeled nembéli Guthy családból származnak, a megyében 1403-ban említik őket először, amikor Zsigmond királytól megkapták Szalók és Tiszaszalók birtokait. 1543-ban a török támadás idején a vár és a falu is elpusztul. A tö-rökök ugyanis ezidőtájt foglalják el a hatvani várat, és az itt berendezke-dő Mohamed pasa 1544-49 között Eger és Szarvaskő kivételével az egész megyét elfoglalta. Ekkoriban a súlyos harcok következtében foko-zatosan pusztultak el a terület korábban népes helységei, így Nána is, amely 1549-ben még puszta, de 1550-re már 8 ház 17 nős férfija fizeti az adót a töröknek. 1552-ben, Eger ostromának idején másodszor is pusztá-vá válik a helység, és 1706-ig lakatlan is marad. 1546-54 között Országh Kristóf a terület tulajdonosa, unokatestvé-rei azonban pert indítottak ellene, melynek következményeként 1560-ban Országh Magdolna, férjezett Bánffy Istvánné szerezte meg a nánai bir-tokrészt, ám Országh Kristóf ellenállt az ítélet végrehajtásának, így a két fél végül magánúton egyezett meg. Országh végül 1567-ben meghalt, erről így emlékezik meg egy ko-rabeli feljegyzés:"Ezen Kristóf országbíró meghalt 1567. Évben s mivel nejétől Zrínyi Ilonától, a szigetvári hős nővérétől, gyermekei nem szár-maztak, vele a család sírba szállt." A lakatlan puszta födesúri joga a nő-vérére Borbálára, valamint annak férjére, enyingi Török Ferencre szállt, akit 3 év múlva iktattak be a birtok urává, majd 1608-tól Török Ferenc lánya, Zsuzsanna és férje, Nyáry Pál, volt egri várkapitány lett a tulajdo-nos. A Nyáry család a Tolna megyei Bedegh helységből származik, előnevét is e településről vette, majd a 16. Században kerültek Nyitra megyébe, és telepedtek le ott egy Berencs nevű helységben. Nyáry Pált gyermekei, Borbála és Miklós követik, a nánai uradalom ekkor kettészakad. Nyáry Borbála és férje, Haller György illetve Sámuel nevű fia kapták a birtok egyik felét. A Hallerek nürnbergi eredetű ősi patríciuscsalád, amelynek egy Ruprecht nevű tagja Erdélyben telepedett le. Ő alapította meg a család magyar ágát, amely 1699-ben bárói, 1753-ban grófi rangot nyert. Ruprecht dédunokája volt a Nyáry családba behá-zasodott Haller György. A másik részt Nyáry Miklós négy gyermekének leágazásai, lineái - amelyek a 17. Század végén a Petrovay, Huszár, Szunyogh és Bossányi családok - kapták meg. Nyáry Miklós 1654-ben uradalma egy részét elzálogosította Heves vármegye alispánjának, Vámossy Istvánnak, aki ezáltal a nánai pusztát is megszerezte. 1690-ben Vay Ádám - II. Rákóczi Ferenc főudvarmestere - vette át a zálogjogot a Vámossyaktól, és birtokolta a területet a szabad-ságharc alatt is. Az uradalom kaszálóit, rétjeit, erdőit ekkoriban a földes-úr a vécsi és a domoszlói gazdáknak szokta kiadni évi bérletfizetés elle-nében. 1696-ban újabb változás történik a birtokviszonyokban, Lipót ki-rály ekkor Enczinger Jánosnak adományozza Nánavárt - melynek birtok-joga a fegyverjog értelmében a koronára szállt - és még további kilenc falut. Enczinger és családja 1696-ban nyert magyar honosítást, és azért kapta meg a területet, mert puskaporgyártással és a császári tüzérség megszervezésével nagy szolgálatokat tett a bécsi udvarnak. Az egyik örökös, Haller Sámuel tiltakozott ugyan ez ellen, ám végül megfelelő fizetség fejében megegyezett Enczingerrel és 1701-ben 2900 forintért zálogba adta a kérdéses területet, sőt 17 évvel később újabb kölcsönért cserében továbbra is a német élvezhette a birtokjogot. Meg kell jegyezni, hogy a Rákóczi-időszakban Enczinger mellett Vay és a négy lineát kép-viselő Petrovayak is részesülni kívántak a nánai birtok jövedelmeiből. Mint a fentiekben is olvasható, Kisnána az 1549-es és az 1552-es török támadások következtében 1706-ig puszta maradt, 1596-ban pedig újabb török hadjárat indult, ekkor elesett Sirok, Eger és Szarvaskő vára is, így a megye egész területe a Fényes Porta fennhatósága alá került. A 17. század elején vannak próbálkozások a visszatelepítésre, az Eger-környéki falvakat ( Felnémet, Maklár, Tihamér ) például török föl-desurak próbálják benépesíteni, de a század második felében megsza-kadnak ezek az erőfeszítések, mert újabb rablóhadjáratok pusztítják a területet. 1658-83 között török, hajdú, rác és labanc csapatok portyáznak a megye különböző részein, ám a legsúlyosabb korszak 1686-87 között érte az itteni népeket, a törökellenes felszabadító harcok ugyanis ekkor csaptak át Heves területére, és a lakosság a császári katonaság elől kény-telen volt erdőkbe, nádasokba menekülni. Az 1686-os összeírás szerint ekkor Gyöngyös és Gyöngyöspata kivételével a megye összes települése lakatlan. Eger 1687 decemberében szabadul fel, és 1688-tól ismét visszatele-pítések kezdődnek a környéken, egyrészt más országrészek háborús me-nekültjei, másrészt pedig különböző nemzetiségek - elsőként rácok majd oláhok és szlovákok - érkeznek ide, a 17.században mégis legfőképp a magyar parasztság visszatelepülése a jellemző. Ezt a biztatóan indult folyamatot akasztják meg a Rákóczi-szabadságharc rác-labanc támadásai, aminek következtében a hevesi pa-rasztságnak ismét menekülnie kellett, ugyanakkor a Tiszántúl népeinek legnagyobb része vagy a borsodi falvakba, vagy hevesi területekre tele-pült át. Nánára 1706-ban Nyáry Zsuzsanna fia, Petrovay Ferenc hozott há-borús menekülteket. Egy 1708-as okmány szerint a falu "jövevények ál-tal újonnan megszállott hely, nemkülönben az ellenség miatt helyeikből kibontakozott nép lakja". Vay azonban nem tűrte a Petrovay részére ide-érkező menekülteket és 1710-ben jószágigazgatója, Horváth Ferenc fegyveresekkel próbálta meg elfogni a nánai bírót, hogy börtönbe vesse. Tévedésből azonban nem a nánai, hanem a domoszlói bírót hurcolták el, és a betelepülők végül a domoszlóiak bosszújától meg az ekkoriban ki-tört pestisjárványtól való félelmükben végül elmenekültek a faluból. Nána szántóit ezután Enczinger fizetség ellenében 1716-ig a domoszlóiaknak adta ki használatra. A Rákóczi-szabadságharc befejeztével Vay Ádám nem szerepel többé a falu történetében, helyette viszont a Nyáry-örökösök és Enczinger vetélkedik a birtokért. Vay örökébe 1709-ben Petrovay Zsu-zsanna férje, Orczy István országbíró lépett, de továbbra is Enczinger maradt a főbirtokos. Az Orczy családdal 1428-ban találkozunk először Somogy megyében, 1591-ben már a Vas megyei Söptén szerepelnek, és innen érkeznek Gyöngyöshalászra. Orczy István Telekessy egri püspök jószágigazgatója, 1707-ben pedig Heves megye követe az ónodi ország-gyűlésen. 1710-16 között hevesi alispán majd jászkun kapitány és alországbíró volt. 1716-ban végleg benépesült a terület, ekkor Enczinger Eisperg Pál nevű jószágfelügyelője Árva megyéből szlovák telepeseket hozott Nánára. Közben 1714-ben Tarródy István, egy másik Nyáry-örökös is bir-tokba lépett, és így már Orczyval együtt háborgatták Enczinger jobbá-gyait. A Tarródy család Vas megyéből, Tarródfalváról származik, Tarródy István a 18. század elején érkezett a vármegyébe, ám ez a hevesi ág a 19. század elején kihal. A német úr halála után bécsi örökösei 1721-ben - mivel sejtették, hogy nem lesznek képesek megtartani a birtokot Orczyékkal szemben - Nánát és a többi kilenc falut 8300 Ft-ért eladták Eger városának, az vi-szont két év múlva továbbadta Tarródynak. Mindezekmellett 1720-ban Haller és Bossányi is igazolta a nánai birtokhoz való jogát. A szlovákok mindannyian földesúri engedéllyel letelepülő szökött jobbágyok voltak, és Enczinger meg a Nyáry-vagyont öröklő négy línea földesurai segítették elő a felvidéki szlovák jobbágyok ideszökdösését az érintett megye engedélye nélkül. Erdődy Gábor egri püspök, aki egyben Árva megye főispánja is volt, tiltakozott ugyan a szlovákok elvándorlása ellen, ám a hevesi földesurak örömmel vették az addig lakatlan puszta újbóli benépesülését, így " sem a megyei, sem a földesúri visszavitel nem nyert végrehajtást." . A 12 új gazdának 1 évig nem kellett adót fi-zetnie, de csak 1725 után szabták ki nekik a földeket. Bél Mátyás a következőket írja a szlovákokról: "A Heves megyébe újabban betelepült szlovákok többen vannak, mint a németek. Életmód-jukban a magyarokat és a szlovákokat is utánozzák. Lakásuk nem olyan tiszta, mint a németeké, beszédjük pedig olyan, mint a magyaroké, mert a magyar nyelvet úgy elsajátítják, mintha magyarnak születtek volna. Nem csak a városokban, hanem a falvakban is magyarul beszélnek és magya-rosan öltözködnek. A falvakban egy-két szlovák már házat, földet, igásál-latokat szerzett, de legtöbbjük megmarad cselédnek, zsellérnek, ezekből csak később lesznek gazdák." A szlovákoknak, ahogyan korábbi lakhelyükön, úgy itt is a faesz-közök készítése, fafeldolgozás, bognár és kádár mesterség, fuvarozás és mészégetés lettek a legfontosabb foglalkozásaik. Jobbágytelekre nem ülnek szívesen, ám nyári aratást, nyomatást, kaszálást már annál inkább vállalnak. A fafeldolgozás és a nyári idénymunkák mellett szőlőművelés-sel is foglalkoztak, ami komoly bevételi forrást jelentett számukra. A mátraaljai szlovák falvakban pálinkát is főztek. 1736-ban Domoszló 11, Kisnána 7, Gyöngyöshalmaj 7, Visonta 9, Gyöngyöspüspöki 25, Abasár 67, Pásztó 8 üsttel szerepel a listán. Az 1716-os szlovák betelepülés után, 1721 körül Gömör és Nógrád megyék magyarlakta falvaiból ( Nagyrőcze, Sumjacz, Feled, Litke ) újabb jobbágyok érkeztek, így Kisnána kétnyelvű falu lett. Az újbóli betelepülés idején a helység telephelye is megváltozott. 1737 körül mondják a nánaiak: " az nánai lakosok nem az hajdani régi telken, ha-nem más, tőlük felfogott telken már mostanság laknak ". Az 1746 évi egyházlátogatás szerint a lakosság nagyobb része szlo-vákul beszél, néhányan magyarul, a kántortanító pedig mind a két nyel-ven. Bél Mátyás azt írja ezzel kapcsolatosan: "alig van Magyarországon olyan népfaj, melybe nem olvadt volna be egy másik nemzetiség valame-lyes része így vált a szlovákok egy része magyarrá, magyarból így lett szlovák vagy német s bár kétségtelen, hogy Heves megye falvaiban túl-nyomóan magyarok laknak és magyarul beszélnek, mégis azt kell mon-danom, hogyez a magyarság már nem tekinthető a honfoglalók színma-gyar leszármazottainak, hanem keveredett a németséggel és szlovákság-gal."

1737-ben a terület szántóföldjeinek minősége nem megfelelő, így a nánaiak Alatkán és Hevesen szántókat, Verpeléten és Szajlán pedig réte-ket bérelnek, ellenben tölgyeseiket makkoltatásra adják bérbe más fal-vakbeli csordásoknak. Az erdőkben kitermelt tűzifát, épületfát a lakosok egy része alföldi falvakba szállítja, és ott búzára, árpára cseréli. Jellemző még a bognármesterség is, a mesterek faekéket, szekereket készítenek búzáért vagy pénzért cserébe. Az állattartást tekintve juhok, kecskék álta-lában minden házban vannak, a falu három marhakereskedője a békési Endrőd helységben tartja jószágait. Szőlőművelést tekintve:" Még a Mátra hegyeiben is látható kis-méretű szőlőkultúra.De a hegyek lábainál, elsősorban a Mátrának a sík-ságra néző déli, napsütötte lejtőin mindenütt meghonosodott a szőlő a mátrai borvidéken jó, vagy közepesnél jobb borok teremnek ". 1731-ben a főbirtokos Haller Zsigmond visszaváltotta a Hallerek ősi birtokrészét, így a falu egyik fele a Hallereké, a másik fele pedig a már fentebb említett Nyáry-örökös lineák - Orczy, Bossányi, Tarródy családok - tulajdona lett. Ha egy jobbágy közös birtokú faluban telepedett le, annak a földes-úrnak a joghatóságába vonta magát, amelytől több kedvezményt várt il-letve kapott és amelyik saját jobbágyságának szaporításában nagyobb aktivitást mutatott. Kisnánán és Domoszlón közakarattal engedték az urak, hogy a job-bágyság száma gyarapodhasson. A négy linea és a Hallerek birtokközös-ségben éltek, de utóbbiak nem törődtek sokat itteni birtokaik fejlesztésé-vel, így a jobbágyok inkább a nekik jobban kedvező négy linea neve alá szállottak, nekik fizették a jobbágyszolgáltatásokat. Haller így, bár a jö-vedelem felerészére jogosult, lassanként kevesebb jobbágyházzal rendel-kezett fél birtokán, mint a lineák egyenként 1/8 részt birtokló családai. A családok között az előbb említett dolgok ellenére tisztázatlan a birtokarány, így erőszakos eszközökkel igyekeznek a jobbágyokat saját szolgálatukba állítani. "Nánán lakozó 12 lakosok egy alkalommal 1737-ben magok jóakaratjából, jobbágyi kötelességre b. Bossányi Gáspár uramhoz men-vén, magokat megjelentették s őnagyságával meg is alkudtanak és szol-gáltak is neki. Tarródy uram ezt megtudván, azonnal hármat közülök vármegye katonáival megfogatván, Eger város tömlöceiben, 14 napig kötözve tartotta s azután kettőnek harminc pálczát adatott és így hatal-masan kirekesztette Bossányi Gáspár uramot." - olvasható a korabeli feljegyzésben. Bossányi Gáspár özvegyének második férje, Szabó György kapi-tány 1749-ben két fegyveressel Gyetvai Márton nánai jobbágyot, és an-nak két társát veréssel kényszerítette saját szolgálatára és " megparancsolta, hogy Sárra neki dolgozni okvetlen menjenek, ezt el ne mulasszák, mert megtanítja őket. Ne Tarródynak dolgozzanak, hanem neki ". 1713-ban Haller osztálypert indított a lineák családai ellen, minek következtében a megyei törvényszék sorshúzás útján végrehajtotta a bel-ső telkek és külső tartozékaik elkülönítését. Ezzel helyreállt az addig vi-tatott, örökösök közötti birtokarány, amely az ősöktől való leszármazá-son alapult. Később a Nyáry-örökösök birtokrészén katonai kvártélyházat épí-tett a község. Ezt Haller 1753-ban majorháznak, korcsmának akarja le-foglalni, és a jobbágyok földjei mellé, a falu alsó végén lévő közös telek-re akart újat építtetni, ám a jobbágyok féltették rétjeiket a katonák lovai-tól. Az 1771-es úrbérrendezés előtt a Haller, Orczy, Tarródy, Ugronovics, Czóbel, Mihályi családok a birtokosok. 1770-es adatok sze-rint: "Ezen helység még eddig házhelyekre elosztva nem lévén, az földet ökrök után az jobbágyok közt eloszlattak, történt mindazonáltal, hogy az munkának könnyebb véghezvitelére nézve az jobbágyok által öszvecseréltettek és így már most némely jobbágynak több, némelyeknek pedig kevesebb darab földje vagyon." A birtokon ekkor 16 db 20 holdas, 20 db 5 holdas, 26 db 3.3/4 hol-das és 4 db másfél holdas jobbágygazdaság található, a szőlőhegyen 215 kapás szőlőt művelnek a gazdák ( 1737-ben még csak 37 kapás volt a szőlőterület ).
A földközösség jobbágytársadalma 1770-ben a következő rétegeket mutatja:
I. egész ekés jobbágy, egész gazda, 6 ökrös jobbágy
II. félekés, cimborás, mással összefogó, 4-2 ökrös jobbágy
III. gyalog, igátlan, marhátlan, kinek földje van, háza is van, de igája, ökre, ekéje nincsen
IV. házatlan zsellér

Nánán a 4 ökrös gazdát tekintették egész ekésnek és ennek alapján határozták meg egyes szolgáltatásait. Így például: "A Haller-jobbágyok együttesen fizetnek 19 Ft füstpénzt. Konyhára való a 4 ökrös gazdaság után 100 db tojás, 4 db csirke, 2 icce vaj, 1 zsák. Kilenced természetben, robot szükség szerint." Az úrbérrendezés a jobbágyság életében döntő jelentőségű ese-mény, melynek célja "szabályszerű urbárium" elkészítése volt, mely pon-tosan meghatározza a jobbágyföld külső és belső tartozékait, és ez alap-ján szabja meg a jobbágy által a földesúrnak fizetendő pénzbeli, ter-ménybeli és robotszolgáltatásokat. Mária Terézia 1767. jan. 13-án kiadott úrbéri rendelete szerint az eszmei adóalap a szabályozott egyéni birtokú egész telek, melynek fek-vése, minősége, terjedelme megyénként változik. A belső egész telek viszont mindenütt egyformán egy hold, és ha nincs egészen meg, hiányát külső tartozékokból kell pótolni. Az urbárium felsorolja a jobbágyok jogait (faizás joga, a földesúrral közös legelőhasználat, téli hónapokban bormérés stb.) és kötelezettségeit (heti egy nap igásrobot, vagy két nap kézinapszám, ártalmas vadak irtá-sára három napi vadászat évente, a föld minden terméséből kilenced be-szolgáltatása stb.), illetve jogi, bírói kérdésekkel is foglalkozik (parasz-tok büntetése, egymás közt való vitái stb.). Az urbárium kilenc pontja közül a jobbágyok szempontjából az első a legfontosabb, itt kellett meghatározni, hogy mekkora szántóföld és rét-terület alkossa az úrbéri telki állományt. 1770 májusában döntött a megyei rendek közgyűlése a községek négy osztályba való sorolásáról a talaj termékenységét, hasznait és fo-gyatkozásait is figyelembe véve. A kettős megyében 40 falu I. osztályú-nak, 54falu II. osztályúnak, 32 falu III. osztályúnak és 9 falu IV. osztá-lyúnak minősíttetett. Ennek értelmében az I. osztályba sorolt községek-ben egy egész telek után 14 hold szántó, a II. osztályúakban 16 hold szántó, a III. osztályúakban 18 hold szántó a IV. osztályúakban pedig 20 hold szántó járt volna.
A rétterületek elosztásánál három kategóriát állítottal fel:
I. ahol kétszer kaszálhatnak, jusson egy egész teleknek négy szekér alá való
II. ahol néha kétszer kaszálhatnak, jusson egy egész teleknek hat szekér alá való
III. ahol csak egyszer kaszálhatnak, jusson egy egész teleknek nyolc szekér alá való Ezek a döntések azonban szembeállították egymással a rendek bi-zonyos részeit, mivel egyesek túl kevésnek találták a kiszabott földeket. A vitát végül az uralkodó zárta le azzal, hogy a jobbágytelki állomány-nak Heves megyére érvényes kiterjedését az osztályok sorrendjében 26-28-30-32 hold szántóföldben, valamint 8-10-12 kaszás rétben állapította meg. Az úrbérrendezés ügye ezután lépett a végrehajtás szakaszába. Ekkor Kisnána határa a második osztályba lett sorolva, és minden egész telek után 28 kishold szántót valamint 10 kaszás rétet osztottak ki. A faluban 1771-ben 228 1 telek található, jobbágy 1770-ben 91, 1771-ben 37, zsellér 1770-ben még egy sincs, 1771-ben viszont már 53, míg szántóföld 1770-ben 215 hold, 1771-ben pedig 790 hold volt. Az adatokból látható, a telkesgazdák fele ekkor zsellérsorba süly-lyedt, ami abból következett, hogy telkének szántóterjedelme nem érte el a nyolcadtelek kiterjedését. 1780-ban meghal Haller Sámuel tábornok, és az addig egységes Haller-birtok is darabokra törik négy veje - Berényi, Hunyady, Révay, Brudern - és örököseik kezén. A Tarródy-birtokrészt 1809-ben Podmakiczky János vette bérbe, majd 1813-ban Tarródy Annához és fér-jéhez, id. Gosztonyi Pálhoz kerül. A Brudernek birtokát 1836 körül gróf Sztáray János vette bérbe, majd 1842-ben gróf Károlyi György vásárolta meg. Az Orczy-rész a Szapáryak birtokába, Tarródy István birtokrésze pedig a Gosztonyiak kezébe került. Petrovay Farkas birtokrészét1837-ben Sturman Andrásné vette meg. Szabó László része Ulmann László megyei főügyészhez került, akinek utódaitól 1861-ben Belkönyi Najmajer Viktor vette át a várral együtt. A 18. század végétől a megye falvainak szántóföld-állománya na-gyot fejlődött. Kisnánán 1788-ban 881 katasztrális hold jobbágyszántót, 235 katasztrális hold majorsági szántót találhatunk, míg az összes szántó 1116 katasztrális holdat tett ki.1836-ban a falu összes szántója 1282 ka-tasztrális hold, 1896-ban pedig már 1504 katasztrális hold. Ezek a fo-lyamatok is azt bizonyítják, hogy Heves megye mai szántóföld-állományát már a 18. század folyamán bekapcsolták a mezőgazdálkodás-ba. Az 1828-as összeírás szerint a határ két egyforma nagyságú nyo-másra van osztva és évente csak az egyik nyomást vetik be, a másik ugarnak marad. A szántóföldek silány minőségűek, ami abból fakad, hogy ezek nagy része a hegyekben található és megfelelő trágyázás hiá-nyában igencsak gyenge termést hoznak. Ezidőtájt a lakosság a megélhe-tése érdekében egri és gyöngyösi szőlőkbe jár napszámbérért dolgozni. A birtoktörténethez visszatérve gróf Károlyi György 1856-ban kér-te a birtokviszonyok rendezését, ám a közbirtokosokkal nem tudott meg-egyezni a birtokaránnyal kapcsolatos részletkérdésekben, ezért 1865-ben beperelte őket. A telkek számát 40-ben, a házas zsellérek számát 83-ban, az egész telek után járó legelőilletőséget 5 holdban szerette volna megál-lapítani. A volt úrbéresek viszont telkenként 16 kishold legelő megállapí-tását szerette volna elérni arra hivatkozva, hogy a Mátra hegyei közt lévő 421 holdas közlegelő nagyon silány. Károlyi azon állítását is fenntartotta, mely szerint az alperesek le-mondtak faizási jogukról azzal, hogy ölfafuvarozási kötelezettségüknek 1848 után nem tettek eleget. A volt úrbéresek ezt a jogukat úgy gyakorolták az említett év előtt, hogy a telkesek a téli hónapokban hetenként, a nyári hónapokban havon-ta kaptak egy szekér fát, a zsellérek pedig korlátozás nélkül hordhattak taligán vagy háton. Épületfát is igény szerint kaphattak. E jogért cserében minden gazda köteles volt a földesúrnak egy öl fát Kompoltra vagy Gyöngyösre szállítani, a zselléreknek pedig fél öl fát kellett az erdőből kivágniuk. 1871-ben hozta meg döntését az alispáni bíróság a következőkép-pen: az úrbéri telkek számát 40-ben, a házas zsellérek számát 84-ben ál-lapította meg. Minden telek után 13 hold rét, összesen 682 hold rét a le-gelő illetőség. A 314 holdat kitevő maradványföld váltság ellenben a je-lenlegi birtokosoké maradt. Az erdőjárandóságot - a volt úrbéresek ugyanis minden telek után 7 hold erdő kihasítását kérték a 2130 kishold méretű urasági erdőből - nem ítélte meg a bíróság, de a legelők felét az erdőkből adták ki.

Végül pedig: "A várral, a régiség ezen emlékének kellő alakban le-endő fennmaradása tekintetéből, két hold föld körülötte, a közbirtokosok közös birtokaként fennhagyatik."

Vissza az oldal tetejére
 

A templom története

Mint fentebb olvasható, az 1962-es régészeti feltárás során találtak rá a várdombon egy 11-13. századi kora románkori körtemplom maradványaira, ami a a falu korabeli elnevezésével együtt ( Egyházasnána ) az egyház korai jelenlétére utal. Ez a templom a közel 200 éves lakatlanság idején pusztult el, az újat 1728-ban az akkor már több, mint tíz éve itt élő telepesek építették fel kőből, torony nélkül, mellette szabadon álló fa haranglábbal. 1746-ban csak egy oltárja volt és a domoszlói plébániához tartozott, ám 1758-ban önálló plébánia alakult a faluban, melyhez a tarnaszentmáriai és a dobi filiák tartoztak. 1767-ben mellékoltárt, orgo-nát, szószéket, a különálló fa haranglábban két harangot említenek a for-rások. 1807-ben restaurálták a templomot, 1822-ben pedig új paplakot építettek az addigi gyenge faépület helyett. Tornyot többször is akartak építtetni, így például 1797-ben és 1806-ban a plébános, 1831-ben pedig a hívek, ám a pénzhiány miatt ezt nem tudták véghezvinni. Az 1887. évi leltárban a következő olvasható a nánai templom-ról:" két különböző idejű épület: szentélye a múlt évben vasaltatott meg a szétdőlés ellen, hajója nyers, durva padozattal ellátott patakkő épület, torony nélkül; végében faoszlopokon nyugvó s leomlással fenyegető fa kórus áll. Hozzáépítve van északról a sekrestye, külön mellette egy desz-kázott harangláb." 1890-ben az érsekség úgy döntött, hogy a templomot lebontatja, és újat építtet helyette. Ez meg is történt, Wind István - az építő - 1894-re készült el a máig is álló új templommal, melynek Szent István király a titulusa.

Vissza az oldal tetejére
 

A vár története

A vár a falut átszelő út mentén, a Mátrából eredő két patak által közrefogott dombon áll, távolról a Mátra hegyeinek védelmében. A vár-domb mindössze 20 méter magas, és valószínűleg már a vár fennállása előtt is lakott terület volt. Történetéhez hadiesemények nem kapcsolódnak, így a magyar vá-rak 17-18. századi metszetei között nem található ábrázolás a nánai vár-ról. Sok ember befogadására alkalmas főúri palota volt és kisebb támadá-sokat is vissza tudott verni, ám egy komolyabb sereg ostroma ellen már nem volt képes hatékonyan védekezni. A terület birtokosai és a vár építői az Aba nembéli Kompoltiak vol-tak, a domb illetve környéke pedig a Kompolti-birtokok gazdasági köz-pontja lehetett és ebből alakulhatott ki a későbbi vár. A vár építésére vonatkozólag nincsenek írásos feljegyzések, mind-össze a Kompolti család történetére és az 1962-es régészeti feltárás ada-taira támaszkodhatunk. A várdombra elsőként a 11-13. században épült kör alakú plébánia-templom került, amelyet temető vett körül. A templom átmérője 7,2 mé-ter lehetett, nyújtott, félkör alakú szentéllyel, és a Kompolti-birtokhoz tartozó falu Mindenszentek tiszteletére épült temploma volt. A temetőbe a sírleletek alapján már a 12. században is temetkeztek. A 13. században a templom nyugati oldalát egy patkó alakú résszel bővítik ki, a várdomb délnyugati részére pedig egy gazdasági épületet emelnek és az egészet palánk körítőfallal veszik körül. Az elkerített terü-let biztosítására a domb délkeleti részén épült még egy kő kaputorony, és az így megerősített udvarház volt a már fentebb említett gazdasági köz-pont.
A kisnánai vár kialakulása:

1. XII. század; körtemplom temetővel
2. XIII. század; a bővített román kori templom - udvarház - nyuga-ti, nagy gazdasági épület együttese palánkkal és kaputoronnyal
3. XIV.-XV. század fordulója; gótikus templom, palota, gazdasági épület, palánk és átépített kaputorony
4. XV.-XVI. század; a kiépült vár kettős falgyűrűvel, külső és belső kaputoronnyal

A Kompoltiak felemelkedése a 14. századra, Károly Róbert idejére tehető, amikor az 1312-es rozgonyi csatában a királynak nyújtott támoga-tásért cserében nagyarányú birtokszerzési lehetőségek nyíltak meg előt-tük. Zsigmond alatt már a főúri réteg sárkányrendes bárói között is fel-tűnnek, ezt a Kompolti László 1428-ból való sírkövén és a szintén 15. Századi vörösmárvány kútlapon látható sárkányrend-jelvény is igazolja. Előbbi sajnos 1945 után eltűnt, azóta másolat helyettesíti, utóbbi egy oroszlánt ábrázol, amelynek a szájából jött a víz, alatta látható a Kompolti és az egyesített Kompolti és Tari címer ( Kompolti János és Tari Margit házasságára utal ), valamint a sárkányos rend sárkánya is. Nána tehát már a 13. században palánkkal magerősített, kaputo-ronnyal ellátott védett hely volt, és a 14-15. század fordulóján kezdett várrá alakulni. Gótikus stílusban bővítették ki a templomot, és tornyot, sekrestyét építettek hozzá. Az új, félnyolcszög alakú szentély kriptájában temették el 1428-ban Kompolti Lászlót, amint erről fentebb már szó volt. Ugyanekkor épült a vár északi oldalán egy hat helységből álló góti-kus palota, amely a templommal együtt szabadon álló épület volt, és amelyeket a gazdasági épülettel együtt palánk és vizesárok védett. Ide csak az újonnan megerősített délkeleti kaputornyon keresztül lehetett bejutni, amit két hatalmas támpillérrel magasítottak fel. A rendelkezésre álló leletek alapján a kaputornyot csapóráccsal és felvonóhíddal is ellát-ták. Az 1445-ös rákosi országgyűlésen született döntés arról hogy a "zavaros időkben", azaz a belső pártvillongások és jogtalan birtokszerzé-sek korában épült várakat le kell romboltatni. Mindössze néhány várral tesznek kivételt, ezek közé tartozik Kompolti János "újonnan épült" nánai vára is. Ezután következik be a vár építéstörténetében a legfontosabb válto-zás, mivel ekkoriban válik igazán várrá a birtokközpont. Kettős kőfalat építenek, a külső falat nagyjából a régi palánk mentén építették, a belső fal pedig közvetlenül az épületek külső falához igazodott. A külső és a belső fal megépítésével falszoros keletkezett és a várterületre a külső kaputorony felől csak ezen át lehetett bejutni. Innen a nyugati oldalon a belső fallal egyidőben épített vastag falú, magas farkasvermekkel ellátott és felvonóhíddal megerősített belső ka-putornyon keresztül lehetett a várudvarba jutni. A torony alsó, boltozott helyiségét a felvonóhídon át, míg a felsőbb szinteket csigalépcsőn lehe-tett megközelíteni. A torony tetejére falépcsőn vezetett az út. A várudvart épületekkel vették körül, ekkoriban ásták az udvar alatt lévő boltozatos pincét, melynek feltárása során került elő a már említett vörösmárvány kútlap. A vár vízellátását két kút és egy ciszterna biztosította. A ciszterna a palotában található, a kút pedig a templom mellett, a várudvarban áll. Egy 1512-es szerződés alapján az 1522-ben kihalt Kompolti csa-lád birtokait a guti Országh család örökölte, így a nánai vár is az ő tulaj-donuk lett. 1542-ben már Losonczi István kezében van az erődítmény, aki me-nedéket nyújt benne rokonának, Móré Lászlónak, kora hírhedt rablólo-vagjának. Móré egy alkalommal elfogta Ali budai pasa szolgáit, aki ezért 1543-ban megostromolta a várat. A rablólovag úgy próbált szorongatott helyzetén segíteni, hogy aranypénzt szórt az ostromló törökök közé, ám ez nem segített, őt és fiát elfogták, a várat pedig lerombolták. Mivel Nána külsőtornyos vár volt, ezért katapultok és nyilak ellen jó védelmet nyújtott, ahhoz viszont, hogy nagyobb seregek ellen is meg tudjon állni, át kellett volna építeni. Az olaszbástyás várrá való átalakítás feltételei azonban nem voltak adottak, így a vár a 16. századtól fokoza-tosan elveszítette jelentőségét.1559-ben még megerősítendő véghelyként említik, de 1560-ban a törökök kezébe kerül és a 17. század végéig náluk is marad. A szultánság nem tarthatott nagy helyőrséget itt, mivel a feltá-rás során nem került elő semmiféle török leletanyag. A romos vár a törökök után különböző birtokosok tulajdona lett - 1693- ban például Vay Ádámé -, ám mivel ezek a tulajdonosok nem itt éltek, a helyi lakosság évszázadokig a vár köveit használta építőanyag-ként. A 19. században több család a birtokosa, 1854-ben pedig gróf Kár-olyi György vásárolta meg. 1941-ben a nánai leventék tereprendezéssel gyakorlóterepet alakí-tottak ki a vár területén, és feltárták a gótikus vártemplom belsejét a fel-iratos sírkővel ellátott kriptával együtt. A vár végleges feltárását és a romok állagmegóvását 1962-66 kö-zött végezte el az Országos Műemléki Felügyelőség és napjainkban is múzeumként működik.

Vissza az oldal tetejére

Képek

Kisnána

 

Ónána

 

Kovácsműhely

 

Könyvtár

 

Tájház

 

Templom

 

Vár

Vissza az oldal tetejére


<< Vissza